Kicsit megkésve de beszámolok a karácsonyi történésekről. Az izgulás az megvolt, jó legyen a hami minden flott legyen. Hát mondjuk azt, hogy sikerült. Kaptunk/tam egy csomó mindent, már néha kényelmetlenül is éreztem magam. Vártam már,hogy pihenhessek és meg is tettem, hisz a mindennapi céges idegeskedés kiszívta az energiámat. Egy hét elrepült mint a fecske. Pocaklakóm pedig felvette a ritmust, amikor fent voltam fent volt amikor aludtam aludt. Sikerült hozzászokni ahoz, hogy délutánonként aludjak, kimaradhatatlan volt az ebéd utáni alvás. De mint, minden ez is múlandó. Így mostmár a mindennapi mókuskerék visszaszippantott. Megbeszéltem a fönökömmel, hogy a január végi távozásom, bizonyos okokból kivitelezhetetlen, így majd akkor távozom a telemarketing örök mezőiről, ha Dorka vagy a doki azt mondja stop mami. Az utóbbi pár nap a kis albérlőmet is kihívások elé állítja, sokszor makacskodik, mikor nekem az agyam tekereg, és a kis várfalát betonkemény bunkerré alakítja.
Elkezdődtek a méh edzések. Hát a szülési fájdalmak ennél 100 szor keményebbek akkor nem lesz a történet egy lágy szamba, mert már ettől is néha felkiáltanék, hogy mindjárt megszülök! :) Úgyhogy kiváncsi leszek a Show Time-ra, félelem és rettegés nincs, csak csupa kifürkészhetetlen kiváncsiság. Látni szeretném a kis vonásait és meg akarom ölelgetni a tündérkét, és nem utolsó sorban apapalánta reakciója is roppantul érdekel.
Utolsó kommentek