Nagyon vártam már a napot mikor megláthatom Dorkát, de nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hamar eljön. Az albérleti szerződésünk 2,5 hét múlva járt volna le. 12.-én kedden a doki azt mondta, hogy nyitva van a méhszájam 1 újjnyira, menjek be a klinikára 15.-én és megnézni milyen mértékben nyílik az aminek nyílnia kell.
Reggel 5:30 kor keltem, az elmúlt egy évben nem keltem ilyen korán és a hátam közepére kívántam mindent ami kimozdít a lakásból. 6:30-as vonattal indultam be a klinikára, hogy 8-ra beérje. Fél 8 kor be is robogtam. Leültem megvártam, hogy háromnegyed legyen és felhívtam a dokit. Ő kijött mosolygott, elmondta, hogy akkor most megvizsgál utána rádob a CTG-re. Sima liba.
Felmásztam az asztalra, közben viccelődtem, hogy én ma úgy indultam el, hogy ma tuti NEM szülök, mert fáradt vagyok. A doki bekukkantott majd azt mondta az ajtó nyitva 2,5 újjnyira így én onnan sehova, mert akár Metro baba is lehet. És kinek kell egy olyan kicsi akinek az első mondta, hogy : "Tessék vigyázni az ajtók záródnak!" :) Nem ellenkezhettem, maradtam.
Riadtan hívtam fel a apapalántát, hogy hozza a cuccomat, mert hát nem úgy készültem. Szülünk! Fel sem fogta, csak mikor harmadjára ismételte meg. :) Ügyeletes volt, így el kellett jönnie a munkahelyről. A szülésznőm is riasztásra került és ott is termett. Bevitt a szülőszobára, kérdezgetett de mindenre csak az volt a válaszom, hogy izgulok. Tesómat is értesítettem, körbe küldtem mindenkinek hogy itt az idő most vagy soha! Beérkezett a cuccom 9 -kor. Nagyon feszült és ideges volt a kedves, szuszogott lihegett és remegett a lába. Még a tesóját is riasztotta hozzon neki egy pólót mert annyira rohant. 9:15-kor repesztett a doki burkot és indult a buli, jöttek a fájások. Dorka nemsokára kint lesz. Ez járt a fejembe. A fájások milyen meglepő és a neve is árulkodik fájnak :) Olyan tényleg mint amit már írtam,mintha kezdő menstruatőr lennék. Ajánlották a zuhanyt de állni se volt túl jó. Zenét persze nem állítottam össze, így maradt a helyi választék, de kifogtam egy Best of U2 cd-t, ami a legjobb választás volt. Talán olyan fél 11 körül érkezett meg a tesóm a fájások már sűrűek voltak. Hinta palintáztam és próbáltam lélegezni. Persze ilyenkor felejti el az ember a sok okosságot amit olvasott és tanult de arra emlékeztem hogy 4 et számolva lassan be orron, 5 öt számolva lassan ki szájon. Segít, nyugtat és a baba oxigénellátása is jobb lesz.
Le akartam zuhanyozni de már nem engedtek sehova, hisz Dorka már nagyon tervezte a nagy belépőt. Apapalánta masszírozta a hátam, ami nagyon nagyon jó volt. Próbált simogatni és segíteni. Maximálisan a helyzet magaslatán volt. Felcsendült az egyik kedvenc számom www.youtube.com/watch amit el is énekelgettem ( U2-One) majd jött a kitolási szakasz.
Ez volt a kellemesebb része. Koncentrálni kellett, hogy nyomjam. Mondta is nekem a felavatott apuka, hogy Nyomjad, nyomjad nem fáj nem fáj! :) Hát én nyomtam. Kaptam oxitocint, mert a fájások nem voltak olyan hosszúak mint kellett volna, hát ezt kikértem volna magamnak, hogy mi az hogy nem hosszú. Nekem ezek a fájások olyan hosszúnak tűntek, mint végig nézni Adam Sandler Jack és Jill c. filmjét. De meghosszabbították fellebbezésnek helye nem volt. Így egy ilyen alkalom alatt 3 at tudtam nyomni. Éreztem, ahogy jön ki a kicsi. Csuktam a szemem és csak toltam, toltam. Mónit a szülésznőt szólítgattam, hisz rá támasztottam a lábam. Szorítottam a kezét a kedvesnek és ő is csukott szemmel talán még nyomott is velem. Tesóm hol a lában fogta, hol profi fotóst játszott és mindent megörökített. Teszem hozzá a videót azóta se mertem megnézni, de majd ráveszem magam. Jók lesznek ezek a képek, hogy soha ne felejtsük el ezt a napot. A szülésznő egyszer csak oda szólt, hogy most már ne nyomjak, hanem pihegjek ( apró levegőket vegyek). Én tettem amit mondd. Kaptam a felszólítást, nyissam ki a szemem. Egyszerre nyitottam apapalántával a szemem és néztünk lefelé. Mikor kinyitottuk a szemünket a kis rózsaszín mászkos gyerekünk sírt fel nekünk. Csodás érzés volt. 11:05 perckor megérkezett az a kicsi lány aki a következő sok-sok évben annyi boldogságot és fejtörést fog okozni nekünk.
Apa elvágta a köldökzsinórt ami már önmagában is hőstett. De az hogy végig ott volt és segített, hogy fogta a kezem és átélte velem ezt a pár órát ez mindennél többet jelentett nekem. Rámtették a kicsi Dorkát nem sírt nyugodt volt. És örültünk, megkönnyeztünk az érkezését mindannyian.
Elvették a kicsit, kitisztították a járatait, bepólyázták és oda adták apának és a nagynéninek. Engem a dokim össze polírozott ami szinte jobban fájt mint a szülés. Jajjogtam is rendesen, de azt mondta azért tart ennyi ideig mert alaposan oda varr nekem egy új szűzhártyát. :) Fel is csillant egy szempár mellettem. :) Alkudoztunk, hogy kapjak e még érzéstelenítőt vagy kibírok még egy öltést. Az öltést választottam.
Amikor már én is rendben voltam lehetett babázni simogatni és gyönyörködni. Azóta is ezt teszem. A legjobb orvost és szülésznőt választottam. Egy maximálisan szakértő és jó csapatot alkot Paragi doki és Móni. Nagyon köszönök nekik mindent! Segítettek, hogy ez a kis tündér hamar kint legyen épen egészségesen.
Így történt hogy 2 óra alatt a világra jött Dorottya aki azóta is egy csoda nyugodt és imádnivalóan formás baba. Apának és anyának kiscsillaga.
A kórházban töltött napokról és az itthoni dolgokról kicsit később írok.
Utolsó kommentek