Nagy dilemma. És én most ebben voltam, az elmúlt pillanatig.
Mivel nemcsak a fogzás miatti herce-hurcát kell átvészelnünk, hanem még egy adag gonosz takony manó is beköltözött a gyerekszobába így számomra a probléma a köbön tetézett. Csináltam én mindent kicsit adtam, nagyot adtam, nem erőltettem ( minek is tettem volna) 100 fajtát és plusz egyet készítettem. Aztán beütött a megvilágosodás.
Dorka imádja a bolondozást, melyik baba nem?! ( Na meg persze a pink színű papucsomat levadászni és megrágni, már ha hagynám neki) Így a déli sikertelen kísérlet után ami egy adag sütőtök kidobásához vezetett, új taktikát választottam. Ez ebédnek még nem volt vége, mert hát éhen nem marad a gyerek egy adag rakott krumplival érkeztem, amit ketten a kanapén fogyasztottuk el. Nem kell hozzá nagy képzelő erő hogy is nézett ki utána a kanapénk :)
Megfőztem az ebédünket. Bolognait csináltam. Baba verzió ugyan az csak húst nem szedtem bele és mivel nem volt itthon durum tészta így főztem neki krumplit. Összekevertem. Ez még nem boszorkányság. Jött a kaja idő így hát gyerek becsatol az über tuti szuper biztonságos etetőszékbe és anya megkezdi műsorát. A rádió nálunk alap elem, csak akkor nem ha alszik. Így zenére grasszáltam fel s alá a szobába az etetőszék és a szoba vége között majd minden egyes topmodelli fordulatnál toltam egy adag ennivalót a babába. Hol megspékeltem a produkciót egy kis szombat esti Travolta megirigyelne riszával, hol pedig hajoltam, mint egy brazil szamba táncos. De mindent a gyerekért!
Ő élvezte a bolognai elfogyott :) én meg elégedett voltam, hogy végre megfelelő mennyiségű ételt evett.
Utolsó kommentek