A nagy adag cukordózis lenyelésének eredményével, most kellett vissza mennem a dokihoz. De nem fogott ki rajtam a Mikulás csokik hada, sem az ebben a hónapban felmerülő édesség iránti olthatatlan vágyam. Kibírtam, és az eredményem is jó lett. Bár maga a lenyelés utáni két óra rémes, mert annyira masszív a szirup, hogy vattát lehet köpni tőle. Szóval, ezzel az eredménnyel és még pár vizsgálat eredményével kellett vissza ballagnom. A kicsijány jól fejlődik, kicsit előrébb is a koránál (már egy érett Nő) és állítólag hosszú combja van. Úgyhogy akciós szívlapát kerestetik! :) A körülötte oldalgó masszív kanokat valamivel el kell majd hajtani. A doki és az asszisztense kapott egy-egy kedves kis bon-bont az ünnepek miatt, jelképes köszönet, hogy ennyire alaposak. Most látom csak igazán, hogy mennyire oda figyel, és körültekintően végzi a munkáját a doki és ezért igazán hálás vagyok.
Apapalántával fogadtunk, egy heti pelenkázásban. A fogadás tárgyára csak akkor derülhet fény amikor már Dorka baba már rácsodálkozott a világra, de ígérem megírom. :)
Lassan itt a karácsony, az első ünnepünk közösen. Nem csak hárman de ketten is. Készülök, szeretném, ha olyan igazi kis karácsony lenne. Lesz fa meg finom vacsora.Persze süti is, a nagyim puszedlije. Kérést is felvettem :) : "Olyan sütit süss, mint amit anyu csinál. Két piskóta között alma." A receptet megkaptam, és ha nem is lesz olyan, mert, hogy is hasonlíthatna valami az anyuéhoz, de megcsinálom. Egyszer majd Te kis pocaklakó, Te is kapsz majd egy ilyen kérést, hogy olyat csinálj, mint amit anyu! És Te hidd el boldogan fogod megpróbálni, a lehetetlent teljesíteni!
Utolsó kommentek