Eldöntöttük, felvesszük az anya meg apa becenevet. Itt hagytam abba. A legnagyobb küzdelmem az volt, hogy 4 mellel aludjak, ugyanis bio szilikonjaim nem bírták az éjszakázást. Duplán párnáztam őket alulről meg felülről, hogy elviselhető legyen az éjjel. Furcsa hascsikarások, mintha a beleim és a méhem szambázott volna egy karneválon úgy éreztem.Néha olyan természetfeletti pedig bizonyára nem rám voltak kíváncsiak az ufok.
Amikor már a fájdalom a küszöbömet koptatta, elmentem az nőbubushoz. Mondta,hogy teljesen természetes az hogy fáj, hisz zigiből mogyi lesz, nő a lurkó mint a gomba, csinálja a helyet magának, de pihenjek sokat. Így egy hét táppénzre ítéltek, nem bántam, mert sokkal jobban féltettem/féltem a kis albérlőmet, mint bármi mást és különben is meg azért is ha 48 órából állna egy nap én akkor abból 47,5 biztosan nyugodt szívvel alvással tudtam volna tölteni.
Arra gondoltam, kéne valami vitamin, hogy - a nagy való világból kiragadott és betuszkolt casanovát idézzem - ami jó hatással van a bioritmusomra. Bementem a patikába el is mondtam, hogy szeretnék terhes vitamint, kérdezte a gyógyszerész, hogy milyet: Keresztkérdésekre nem készültem, és ilyenkor érzem magam abszolút hülyének is. Abszolút járatlan voltam még, hetekben számolunk, ide-oda kell rohangálni, a hátam közepére az ilyeneket. Szóval én, mint aki nem vett részt Ha kismama leszel mire készülj tanfolyamon mondtam olyan első izés tri valamist amibe folsav van. Kijavított laza gúnyos mosollyal, hogy a tri izé az a trimeszter. Elém tolt két fajtát és én választottam, úgy ahogy egy átlagos vásárló ha becsöppen valahova színre szagra! :) Különben értékelem az ilyen kérdéseket. Tegnap előtt vadgesztenye krémet szerettem volna venni, ott is kaptam a keresztkérdést. Biomed vagy Dupoack? Tág szemek, még tágabb pupilla... gyors agytörés, majd megszületett a válasz. Vadgesztenyéset! :) Halk nevetés kedves mosollyal párosult, értékelte a gyógyszerész. Nem kérném ha tudnám konkrétan mit akarok. De ez biztos azért van, mert ma már mindenki a netről gyógyítja magát és bizonyára konkrét diagnózissal a zsebükben és az erre legmegfelelőbb receptekkel és gyógyszerlistával érkeznek az emberek a gyógyszertárba. Na én nem ilyen vagyok, bár google a barátom. De ezt majd kifejtem késöbb a védőnénis résznél.
Nyolcadik heti ultrahangon kellett részt vennem. Beültem és feltettem sorban a dokinak a kérdéseket, aki nyogodtan és kedvesen válaszolgatott, bár láttam az arcán valamit ami nem tetszett. Konkrétan olyan érzésem volt vagyis van nála, ha nem fizetsz akkor minek is mondjam el mi lesz, mi fog történni. Így próbálok kicsit kismamából művelődni, hogy ki ne hagyjak valamit. Az asztalon fekve és újra belülről érezve a síkos abszolút nem keblárból készült ultrahang készüléket a hangulatom ismét izgatottá vált. Koncentráltam, hogy kicsit emeljem a csípőm, hogy tudjam kicsit lesni a monitort még ha szemtengelyferdülést is kapok, csak lássam már azt a pirinyót pulyát. Egyszer csak katt.. A doki bekapcsolata a hangot. Zúgás búgás és gyors dobogást hallottam. Ez ő? Ez a baba? A szíve? Vagy az enyém? A mienk? vagy csak éhes vagyok és korog a gyomrom? Mind suhant át az agyamon. És akkor jutott el a méhemtől az agyamig a tudat. A kicsi az még nincs két centi de már ver a szíve olyan erősen és gyorsan robog, mint a 6.20-as gyors. Leesett, igazából ott akkor és igazán. Bennem van, és anyuka leszek. Kicsit még hüppögtem is.
Ezek a napok és hetek kicsit kiborítóak is voltak egyben, mert egyrészt olyan voltam vagyok mint egy alzheimeres ( minden nap egy új ismerős) na jó annyira nem, de alacsony vérnyomásom miatt elfelejtek mindent és pikk pakk be tudok aludni. Legalább most van mire fognom mindezt. A másik ami még engem is kikergetett a világból és végre megszabadultam tőle a hangulatingadozás. Nem mondom, hogy nyomtalanul tűnt el, de nincsenek extra bőgések. Elmentünk moziba jó kis akciós Dzsíájdzsós verekedőst megnézni, konkrétan a Transformersre csüccsentünk be. Elsírtam magam,mert Űrdongó búcsúzott a gazdájától, de Majmokbolygója alatt is egész végig sírtam, hisz aranyosak voltak a kismajmok és az emberek meg annyira gonoszak. Ugye, hogy sírára ösztönöz? Igen, ilyenkor az érzékenységi faktorunk az egekbe nő. De egy kis sírás még nem ártott meg senkinek. :)
Utolsó kommentek