Hogy miért is lett a 3 napos vendégségből 4 nap, és hogy milyen is volt az ottlét. Ezt most részetezem.
Dorka érkezésével nem csak a boldogságom hanem az adrenalin szintem is az egekbe volt.A doki mondta, hogy én leszek az egyetlen aki rohangálni fog az osztályon de azt ő maga sem gondolta volna, hogy ez meg is fog történni. Hát megtörtént. A nővérke rám is kiabált, hogy Na de anyuka ne rohanjon friss sebbel. De hát nem fájt. Szerencsés alkat vagyok, nem mondom, hogy nem voltak kellemetlen pillanatok, de egyiket sem éltem meg úgy mintha belehalnék, nem fájt annyira, hogy napokat feküdjek vagy jegeljem magam hetekig.A nulladik napon a doki is és a szülésznő is bejött hozzám. Kedvesek voltak én meg hálás. Betartottam azt amit mondtak.
És ez a SOTE II varázsszava: Tartsd be amit mondanak, és kommunikálj megfelelően. Ugyanis olyan elhivatott gárda dolgozik itt, aki a legjobbat akarja az ott tartozkodónak. Aki ezt nem látja be kemény meccsei lehetnek. Meg kell találni mindenkivel a megfelelő hangot, nem megalázkodni kell, hanem a normális hangnemben szólni mindenkihez.
Dorkát az első két éjszaka nem hoztam ki az osztályról. Vagyis a másodiknál megpróbáltam, de a kicsi akkorát bukott és elkezdett köhögni, hogy megijedtem és inkább betoltam éjfélkor az osztályra. Igen, éjfélkor. Nem harapták le a fejem, elmondtam mi volt ( igaz folytak a könnyeim közben úgy megijedtem) és kedvesen átvették a babát tőlem. Reggel mikor mentem érte, kedvesen oda jöttek és elmondták, hogy éjjel még bukott de nem volt semmi baj vele. Bármit kérdeztem mindig kézségesek voltak. Egész nap a kiskocsival grasszáltam amiben a baba volt, mókás kis szerkezet olyan mint egy babahordó járókeret. Az első nap nem indult meg a tejem, sőt második nap végére kezdett csak valami termelődni.Ami teljesen természetes, csak a csatornák nem nyíltak meg így járhattam az osztályra fejni. Zsuzsika a tejkonyhás, na ő a legjobb eü-s sales-es, mert állandóan azt akarta, hogy béreljek fejőgépet. Kezdő kismamaként majdnem meg is hajoltam, de mégsem. Ha egyszer elindul valami akkor onnantól kezdve minden rendben, viszont amíg nem addig szenvedés. Én is szenvedtem, nem akartak megnyílni azok a kapuk viszont már csárdát lehetett volna nyitni. 3 óránként jártam az osztályra fejni ( éjjel is) és a gép csak dolgozott egyfolytában. Kaptam mindig borogatást meg krémet is amivel enyhült a fájdalom. Kedves vett elektromos mellszívót, egyedül! :) És egy nagyon jó kis gépet sikerült kifognia. Lelkesen jött napjában többször, hozott nekem enni és közben le sem lehetett robbantani szinte az üvegfalról úgy nézte a kicsit. Mondtam én, hogy nagy lesz a szerelem. Az is! Imádják egymást! A csecsemős a második nap délutánján kijött hozzám és elmagyarázta, hogy kell szoptatni és hogy kell tisztába rakni a picit. Ezt mondjuk nem értettem,hogy miért 1,5 nap után magyarázzá el. Emiatt többször sétáltam be hozzájuk és kértem segítséget. A szobatársaim kedvesek voltak. Aki fura volt talán az vérengző anyuka. Őt a nővérek nevezték el így, mert komplikációk voltak a szülés közben. Ő volt az egyedüli aki nem örült annak, hogy utolsó este kint akartam hagyni Dorkát magamnál. Vagyis akkor azt hittem az utolsó.
Harmadik nap már útra készen 100 szor kérdeztem meg, hogy akkor minden lelet rendben van-e mehetünk és mindig megnyugtattak, hogy persze. Felöltözve harcidízben készültem haza, már érkezett a baba ruha hordozó és minden más amikor bejött a nővér hogy a doktornő akar velem beszélni. Hát átcsattogtam, hogy elmondja mit szeretne. A baba egyik lelete nem jött meg és még akartak egy vért venni. Azt ajánlotta a doktornő hogy ne menjünk még haza majd csak a következő napon. Elpityeredtem, nem azért mert rossz a hír csak mert már annyira rákészültem hogy hazamegyünk. De a legjobb döntés az ha maradunk. Kibírtuk azt a plusz egy napot. A gyermekem még ekkor sem mutatott hajlandóságot arra, hogy szopizzon. Ő úgy döntött az alvás az kellemesebb időtöltés. Így a lefejt tejcit kellett cumisüvegből adni. Készítettek oda nekünk tápszert is, de csak egyszer volt rá szükségünk. Itthon már minden más. Egyből tudta mi a dolga, tudja honnan jön a kaja és van ott még ahonnan az jött :) Az alvást viszont még mindig előnybe részesíti néha alig lehet felrázni.
Haza felé óvatosan kocsikáztunk és berendezkedtünk. Apapalánta anyukája maradt az első héten itthon velünk és főzött nekem mennyei ennivalókat. Ő egy angyal szárnyak nélkül, hogy az inkognitója megmaradjon. A másik nagyi pedig fentről a csillagok közül angyalszárnyakkal néz lefelé és mosolyog erre a csodás kis teremtményre és óvja minden pillanatát.
Utolsó kommentek