Egyszobás luxuslakosztály 9 hónapra ismét kiadva!

A nagy adag cukordózis lenyelésének eredményével, most kellett vissza mennem a dokihoz. De nem fogott ki rajtam a Mikulás csokik hada, sem az ebben a hónapban felmerülő édesség iránti olthatatlan vágyam. Kibírtam, és az eredményem is jó lett. Bár maga a lenyelés utáni két óra rémes, mert annyira masszív a szirup, hogy vattát lehet köpni tőle. Szóval, ezzel az eredménnyel és még pár vizsgálat eredményével kellett vissza ballagnom. A kicsijány jól fejlődik, kicsit előrébb is a koránál (már egy érett Nő) és állítólag hosszú combja van. Úgyhogy akciós szívlapát kerestetik! :) A körülötte oldalgó masszív kanokat valamivel el kell majd hajtani. A doki és az asszisztense kapott egy-egy kedves kis bon-bont az ünnepek miatt, jelképes köszönet, hogy ennyire alaposak. Most látom csak igazán, hogy mennyire oda figyel, és körültekintően végzi a munkáját a doki és ezért igazán hálás vagyok.

Apapalántával fogadtunk, egy heti pelenkázásban. A fogadás tárgyára csak akkor derülhet fény amikor már Dorka baba már rácsodálkozott a világra, de ígérem megírom. :)

Lassan itt a karácsony, az első ünnepünk közösen. Nem csak hárman de ketten is. Készülök, szeretném, ha olyan igazi kis karácsony lenne. Lesz fa meg finom vacsora.Persze süti is, a nagyim puszedlije. Kérést is felvettem :) : "Olyan sütit süss, mint amit anyu csinál. Két piskóta között alma." A receptet megkaptam, és ha nem is lesz olyan, mert, hogy is hasonlíthatna valami az anyuéhoz, de megcsinálom. Egyszer majd Te kis pocaklakó, Te is kapsz majd egy ilyen kérést, hogy olyat csinálj, mint amit anyu! És Te hidd el boldogan fogod megpróbálni, a lehetetlent teljesíteni!

Amit már annyira vártam, eljött. Elmentünk a 4-s ultrahangra. Egy önkörmányzati rendelő intézetben van ez a vizsgálat, de mivel ők bérlik a helységet ezért a rendelő abszolút korrekt, kényelmes és szimpatikus. A hölgy aki csinálta a felvételet pedig nagyon kedves és ügyes szakember. Kiváncsiak voltunk a kicsike pofikájára, mert ugyebár az a 9 hónap igazán sok és ha a technika megengedi miért ne kukkancsunk be hozzá egy picit, valamint arra, hogy a kis jövevény a motorokat vagy inkább a baba kocsikat részesíti majd előnybe. Mindenre választ kaptunk, bár nehezen, merthiába kommunikáltam le egy jópárszor vele, hogy este hétkor fent legyen ő 7 előtt 10 perccel kapálózott ott bent, hétkor pedig mint aki jól végezte dolgát bevágta a szunyát. Nagyon nehezen tudták felébreszteni az alvó " oroszlánt" de végülis sikerült. Láthattuk a kis arcocskáját, a pisze nóziját és azt, ahogy jelzi, hogy most aztán tényleg hagyjatok már békén és ásított egy óriásit. Hatalmas élmény volt, nekem is és apapalántának is. Bár mikor megmutatták vagyis mondták, hogy valószínű jobban fogja kedvelni My little pónit mint GI Joe-t azért még kereste a képen a himbit, hátha megtalálja. ( A dokim ebből a szempontból kicsit elhamarkodottan nyilatkozott amit bánok, mert olyan infot adott át ami nem biztos, és mi persze bele is éltük magunkat ) De a lényeg, hogy minden rendben van a picikével, és ennél nyugtatóbb mondat nincs is, mikor azt mondják: Minden rendben van, minden a helyén! Apapalánta erősen figyelte a monitort és nézte, a kicsi vonásait, meg is jegyezte, hogy-hogy hasonlít rá a baba. Annyit mondtam neki, hogy: Akkor már elhiszed, hogy te vagy az apja! :) És ezután röhögött mindenki. Ez egy újabb kapocs a kinti és a benti világ között, ami nagyon sokat jelent nekünk. Gondolkodtam rajta, hogy elkéne menni majd mégegyszer, de ezt még majd meglátjuk. Mindenesetre csak ajánlani tudom a Mester utcai 4d ultrahang centert:  http://www.4d-ultrahang-vizsgalat.hu/ És hogy milyen kép sikerült a piciről aki épp szuszmákolt és nehezen de felébresztették, hát ilyen: 

"A baba a szerelmet erősebbé, a nappalt rövidebbé, az éjszakát hosszabbá, a pénztárcát kisebbé, az otthont boldogabbá, a ruhát gyűröttebbé, a múltat semmissé és a jövőt tartalmasabbá teszi."

Már egy ideje ismerkedünk az albérlővel, konkrétan 21,5 hete ( bár ebből az első 1 hónapban tudomásom sem volt a létezéséről). De azt tudom, hogy reggel, ha felkelek és kihúzom a párnát a feje alól ( pisilek), akkor ő is ébred, majd elszenderedik amikor elindulok dolgozni és ha beértem ő is a munkának lát, addig amíg a reggeli le nem ér. Csendes foglalkozás van úgy délután 15 ig akkor jöhet az ismételt tisztelet kör oda bent. Este mikor apapalánta megjön ismét duhajkodunk kicsit, majd vacsi utáni szenderedés következik és éjjel mikor anya térne nyugovóra akkor indul a kicsi a baba discoba. Így telik egy napja a kényelmes kis albérletben. S közben a kis várfala bővül és kerekedik. Már nem tudok "normálisan" felkelni, csak gördülve. Vicces, mintha egy dinnyének kezei és lábai nőttek volna, de ez a dinnye még nem érett még van 4 kerek hónap, hogy teljesen kikerekedjek.

Tegnap a kis lelkem simogatva lett, és annyira megörültem. Apapalánta azt mondta nagyon szép kismama vagyok. És én nagyon boldog voltam/vagyok! Már csak 7 nap és meglátjuk a bébit 4D-ben, mert a negyedik dimenzió az idő, bizony! Tudtátok?!

Hát ahogy nő a domb, nő a dűne is. Sokat halogattam, hogy beszerezzek valami olyan hordozót ami elbírja a gyorsan növekvő labdáimat. Tegnap nyakamba is vettem a várost és elmentem a csoda nénihez aki ránézésre mondja meg mekkora az akkora. Nagy elhatározás kellett hozzá, egy azért mert egyedül semmi kedvem pocakosan sétálgatni a városban ( de most csatlakozott hozzám a kolleganőm) valamint délutánra már fáradságom mérőfoka egeket ver addig amíg nem érek az albérletbe és szusszanok egyet.

A csoda néni kérdezte, hogy segíthet e és én egyből rávágtam, hogy persze. Mondtam neki két helyen növök az egyiknek tartó kell. Rámnézett és megmondta mi a méret. Próbálgattam, majd megvettem az egyik számomra szimpatikus és kényelmes darabot. Bár nem szerettem volna ennyit költeni ( bár ez márkás stb.) és pironkodva is vittem haza, mert bármennyire is szükségem volt rá félre is tehettük volna ha sikerül.

Mocorgó az utóbbi két napban Flash-t játszik ott bent, de nem ám napközben hanem 23-01h -ig. Örülök, hogy aktívan tölti a szabad idejét amikor az anyukája nyugodt és egy szót sem szól, csak az a némber ott kint második napja tompa kicsit agyilag az irodában a babadisco miatt. Most vagyunk 20,5 hetesek. 2 hét és 4D. Várom. Azt is, hogy apa palánta meglássa Őt és talán megcsillanjon egy kicsit a szeme is.  

Megyek, új érzés fogott hatalmába. Milyen is mikor bentről rúgdossák a hólyagodat, érdekes.. Ingerlő! :)  Úgyhogy már itt sem vagyok :) 

Zsófit kedvelem, olyan mint akinek a gyakorlati tapasztalatát a könyvek adták volna, magyarán nincs neki. Viszont ezáltal minden olyat elmondd amit a doki nem. Pl.: Ha megkapom a Hepatitis vizsgálat eredményét ami mindenkinél kötelező, ragsszam tűzzem, üssem bele a kiskönyvembe. A lényeg, hogy el ne hagyjam, mert ha nincs ott akkor amikor BendeGizi készen áll a nagyvilágra és megakarja látni anya gyötört acát akkor bizony kezdeti ismertségünket a kórházi dolgozók rövidre fogják. Ilyenkor az a szokás, hogy ha nincs meg a lelet, akkor elviszik a picit és elkezdik kezelni ha van baja ha nincs. Hát az én kis porontyomat pedig ne vigye senki sehova ide ment be innen jön ki, ott is marad nálam. Már most egy anyaoroszlán vagyok! :) Zsófival még meghallgattuk a kicsi szívét. Ami iszonyú nagy élmény, mert nem bevett szokás már, hogy az orvos mutatja. A védőnő viszont képet nem tud mutatni de hangot azt tud hallgatni. Így a vizuális élményt kettőben kapod, rakd össze és lesz egy egész. A mi kis Mancink épp horpasztott. 130 at vert a szíve, aztán meghallotta hogy hallgatózunk fel is kelt és felgyorsult az ütem 140-re, utána fogta magát és hátat fordított. Mit poloskázzuk mi be a saját bejáratú előre kifizetett luxusalbérletében?! Igaza van, de legalább kaptam még egy vissza jelzést, hogy van odabent valaki.

Van még két hetem a 4D-ig. Utána a 22 héten terheléses cukor és védőnő ismét. Ez még egy jó bulinak ígérkezik igyál cukrot... blööö... És persze az aggodalom 0- 24 ben. Mennyit tudok agyalni, hogy biztos jól van e. Ha nem mozog miért nem, ha meg igen miért ennyit. Biztos nem lesz-e semmi baja, milyen lesz a haja a szeme és a személyisége. Bár kettőnkből csak jó sülhet ki, márha nem az én matektudásomat örökli.

Így félidőben már jó poháralátét lennék,  megáll a hasamon a pohár. Ami eddig csak vicc volt valóssággá vált.

Ígértem már, hogy megmondom mit is mondott a doki, a kis betolakodóm háromlábú csődör lesz vagy szédítő tündérkirálylány. Hát az igazság oda bent van! A doki az elmúlt időszakban szentül megvolt győződve, hogy trónörökös és gólkirály lesz mint az apukája és majd versenyt pukkanthatnak a kanapén. Aztán jött egy ultrahang amikor a lábak csukva maradtak és nem mutatta a himbilimbit. És rá egy hétre, bizony a doki is elbizonytalanodott. Azt mondta, készüljek rózsaszínnel. Azt is hozzá tette, hogy volt már olyan, hogy azt mondta mindvégig, hogy kislány és kisfiú lett a jövevény. Így a jól kigondolt Bendegúzból a 4d-s ultrahangig BendeGizi lett :) De legyen bármelyik ügyülümbügyülüm imádom. December nyolcadikán lerándul a lepel.

Addig is egy kép róla és mindenki döntse el épp mit is csinál a kisújjacsjájával. Ez a 18 hete odabent.

A genetikai ultrahang második felvonása november 9.-re e sett. Azt már korábban taglaltam, hogy nem olyan egyszerű ezeket a leleteket beszerezni. Így vissza mentem a dokihoz előző nap, hogy beszerezzek mindent és másnap megtudjak jelenni Bárány dokinál. A leletek jók lettek AFP 1,21 a vírusok iránt védett vagyok. Olyan érték ami magas volt és már gyomor görccsel mentem be, hogy itt valami baj van, az az eredmény lett a legjobb eredményem. A dokim, mostmár tudom nagyon jó szakember lehet, és azt is tudom, hogy alapos mint Kőműves Kelemen mikor befalazta az asszonyt. Abból jött le nekem, hogy minden vizsgálatot megcsinál és ismétel, szóval bízom benne. Feltettem neki a 40 milliós kérdést. Mennyibe fog fájni nekem az ha őt szeretném hogy levezesse a szülést. Széles mosoly fogadott és egy tő mondat hetvenezer. De semmi baj nincs ezzel, plusz harmincötezer a szülésznő. Bevallom, kell valaki akinek nyavajoghatok majd és még el is visel na meg elmagyarázza,hogy akkor mi is megy végbe mégha tisztába is vagyok azzal, hogy a végeredmény az a kis nyálkás véres kis emberpalánta akinek most is napközben versetmondogatok. Szóval, ahogy kiejtettem a számon a bűvös kérdést, a doki mosolygós és magyarázós lett. Sőt még plusz négy képet is kaptam a kis mocorgóról. Itthon gyorsan tisztáztuk a felállást, szülésnél emberem offolja magát, de a vajúdás alatt azért ropogtathatom a kezét. Őszintén én sem tudom melyik lenne a jobb, ha bent lenne vagy ha nem. Most úgy érzem, hogy addig amíg vajúdok legyen ott, kitolásnál már menekülhet és fogalmazhatja az sms-ket felőlem.

Minden papírt beszerezve másnap mehettem a genetikai ultrahang második felvonására. Megnézhettem ismét a kis tüneményt jobb minőségben. A kis kezét ahogy álmosan dörzsöli a szemét és a hólyagját ami pisilésre kész. Itt is minden rendben volt. 1 hét múlva mehettem vissza a dokimhoz, hogy bemutassam az eredményeimet.  

 Kiírt a doki egy csomó vizsgálatot, mármint nekem csomónak tűnt az a három kémcső amit levettek tőlem. Az eredmények ahány féle annyi felé lesz majd fellelhető. A védőnőnél, de hát nem lehet, mert helyileg nem ide járok a dokinál és a recepción is felszedhetek egy-egy cetlit amiből majd kialakul a kép valamiről. A néni aki a tűvel játszott nem volt túl kedves neki is egy tucatból vagyok egy. Ez az a vizsgálat, ami nagyjából semmit nem ér. Na jó ez se igaz, de az biztos, hogy minden második nőnek mutat hamis eredményt. Az se jó ha magas ez az érték és az se ha alacsony. Az egyik Down kórra a másik nyitott gerincre utal. A kismama meg mind e közben magas fokú agyhúgykövet kap. Jövő héten kapom meg az eredményt, de még az se biztos, hogy megérkezik.. de... de.. ha nem érkezik meg nem tudok menni a második ultrahangos szűrésre ahova marha nehéz időpontot kapni ( csak akkor van esélyed ha egy hónappal előbb bejelentkezel) , mert ez az eredmény a vizsgálat feltétele. Ugye, hogy nem olyan egyszerű? Nagy logisztika kell hozzá, csillió biztonsági időponttal. Nem hazudok, ha azt mondom félek. Miért? Mert lehet, hogy kapok olyan eredményt ami hamis de a frászt hozza rám, enyhe szívrohammal spékelve. Kicsit fejlődhetnénk már. 

Egy hete, hogy a gyomor mozgásom erőteljesebb lett. ( azaz október 26) Először csak érdekes pukk szerűek voltak, de az utóbbi napokban már erősen jelezi nekem a már 4 hónapja beköltözött határozott idejű albérlőm, hogy bizony ő felkelt és bizony ő már aludna na és persze ne állítsam fejre, mert nem denevérnek készül. Válaszolt arra is amikor a lábam az apukája lábán pihent, de mivel apukának a lába egyfolytában járt így enyhe richter skála szerinti 2-es hasmozgásban lehetett része. Nem hagyta annyiban, annyira tetszett neki, hogy a reakciója egy egyperces jobbos balos sorozat volt. 

Alakulok én is, most kivételesen nem a kezdetleges mamutformámra utaltam, hanem érzelmileg. A munka jó és lefoglal, bár az ezzel járó stresszel ( vagyis a benti hisztikkel) nehezen tudok mit kezdeni. De elfáradok. És amikor eljő a 4 óra én is mennék már haza, hogy otthon megpihenjek, hogy oda bújjak, beszélgessünk, főzzünk. Csak az a pár óra amíg haza ér nehéz kibírni, unatkozom. Mi lesz ha már itthon kell maradni? 

 A hátam nap mint nap megjárja a hadak útját, nem békült még ki a tudattal, hogy a két golyóbis ott elől lassan kettővel nagyobb számot hord mint eredetileg. Amikor gyerekként megöleltem a nagyit és azt mondtam neki gyerek fejjel, hogy: Mama én akkora ciciket akarok mint neked van! Nem erre gondoltam. Szóval ezek az izék nehezek. 

A fejembe vettem, hogy valamit mozogni kell, így gyorsan le is kaptam a netről kismamáknak szóló jógát. Őszintén mindig azt véltem azokról akik jógáznak, hogy egész nap elhümmögnek. Aham... Hittem. Jó lett volna, valami kis hümmögős meditáció kis mozgással. El is kezdtem nézni. Fejkörzés ide oda, levegő ki, levegő be. Ezeket még én is tudom teljesíteni, de amikor rákezdett. Terpeszben ülve egyik lában behajtva és fogjam meg a lábam ott legelöl. Vicces volt. Próbáltam én a feladatot végre hajtani de ebből az lett, hogy kapaszkodtam a szőnyeg bojtjaiba és húztam magam előre. 

32 percet bírtam a másfélből, de lassú kismama nem lusta kismama. Ígérem, a kilencedik hónapra végig megcsinálom. 

Bejöttek a hidegek " Itt van az ősz, itt van újra." De újabb kiívás előtt álltam, kell kabát vagy nem kell kabát. Kidobásra ítélt de a végső útjától megmentett kiskabátom pont megfelelt, az előző héten. Ma reggel már össze húztam ugyan de a pocakomat már szorította. Így holnaptól bevetésre hívom ákom-bákom nagykabátom. 

Írtam, hogy mit mondott két hete a doki, hogy mégis a kis albérlőm fiú avagy lány? Nem?! 

Lássatok hát csodát kicsik és nagyok, ezt most még nem mondom meg, még várjatok egy csöppet. 

A fránya hasfájások elmúltak. A dokitól kaptam gyógyszert beszedtem, bár több aggodalmat hozott, egy rakatot. Felhívtam, másik orvost, kikértem " kezelőorvosom gyógyszerészem véleményét" és aki él és mozog. Mindenki azt mondta, hogy nem lehet semmi gond, nem árt.

Vártam a második alkalmat, hogy menjek Zsófihoz. Kíváncsi voltam, hogy csak az otthoni mérleg szerint vagyok bálna, vagy a hivatalos mérlegelés is azt mutatja, hogy nehézsúlyba kerültem. Hát nem volt annyira rémes, a kilóim száma hárommal gyarapodott (62) pont eggyel több mint kellene, de majd kompenzálok valamelyik kanyarban. Kaptam egy csomó újságot, meg kupont is amit be lehet váltani idővel. Mindenesetre hasznos. Zsófi azt mondta hamar növök, ami nem baj, mert nem a végén leszek mamut, már az elején kezdem a mamutosodást. Hamarabb is fog mocorogni. Azt hiszem ez már megtörtént, de erről majd ha bizonyos leszek, hogy a belső fura mocorgás nem a belem, hanem a gyermekem beszámolok.

Elkezdtem a mindenféle nem hivatalos letöltő oldalakról hasznos újságokat, filmeket leszedni. Milyen is a szülés, mire kell oda figyelni, mi várható 9 hónap alatt. Csupa móka és kacagás. 

Vártam ezt a napot és persze rettegtem is tőle. Mégis csak egy genetikai ultrahang, egy élet és egy küszöbön lévő szívroham van ilyenkor  doki kezében. Ideges vagy, hogy mit mondd, mit tesz,mit nem... azok a redők nem e redőnyök. Úgyhogy ismét hanyatt dobtam magam. Hideg zselé csorgott a a hasamon, a doki kedvesen rámnézett és oda fordította a monitort azzal a jelszóval, hogy: - Úgyis a maga gyereke! :) Persze, én nap estig figyelném, csak valaki magyarázza el, hogy mi micsoda. De most kivételesen azonosítottam mindent, vagy a szemem már ultrahangra specializálódott. Láttam a kis kezét, meg lábát a fejét és a legnagyobb látványosság, ahogy felemelte a kezét a másikkal meg vakarta a fülecskéjét. Hát úgy elkezdtem röhögni, hogy az ultrahang hirtelen zavarodott képet mutatott. A redők nem redőnyök, az érték jó. Én megnyugodhattam. Csak azok a fránya hasfájások ne lennének.

A doki kiadta a parancsot szerezzek kis könyvet. A kis könyv lelőhelye pedig védőnő.Ő az a misztikus személy akiről el nem tudtam képzelni, hogy mit is csinál. De most kideríthettem. Hát időpont adott, cím fejben, irány a védőnéni. Sikerült egy kellemes emberrel találkoznom Zsófi személyében, aki látta rajtam a zavarodottságot és a kérdőjelek halmazát repülni a fejem felett. Sok mindent elmondott nekem, bár leginkább a szülést ecsetelte ami engem még annyira nem foglalkoztat, mert a köztes dolgok jobban izgatnak. A mottóm most a mindennap egy új élmény. Felfedezem, milyen új szúrások és görcsök na meg ingerek léteznek. Ahogy rendezi be a kis bérleményt az új lakó úgy lesz egyre kevesebb a hely és annál jobban érzek én is mindent, bár még nem premier plánba üzenget csak úgy közvetve.

Az üzenete egyik formája a csuklás. Csuklom reggel hajnalban éjjel és a leglehetetlenebb időpontokban a kedvencem a büfi közben hukk. Ez mindenkinek nagy mosolyt csal az arcára. Szóval ilyenkor a hasamon végigfutó ideget birizgálja a csöpp. Jelez, hogy fent van, hogy elég a kaja,hogy aludj már és hogy ne stresszelj már te némber ott kint. Szóval jól megértjük egymást. 

De vissza kanyarodok egy köldöknyit Zsófira. Megmérte a vérnyomásomat, de mégis ő lett sápadt. Azt kérdezte, hogy jutottam el odáig, miért nem estem még össze. Hát voltam már padlón és ha a vérnyomásom fog padlót az se kottyan meg. 90/50 ennyi volt. De az alacsony vérnyomás az első időszakban teljesen normális. Barátomnál (google)  utána kérdeztem, tudok-e valamit ellene tenni. Egyek narancsot, meg banánt az állítólag jó, na meg a kávé csak kis mennyiségben persze ha a kis szilvamag bírja. De nekem cifra fosásom lesz egy kis adag koffeintől így vártam a trimeszter végét, hogy rendeződjön minden. Rendeződött is. 

Megnéztük még, hogy a pisim tartalmaz e valami nem oda valót. Illetve mázsáltunk is. Alig várom, hogy megint mehessek, mert egy két kiló biztos felcsusszant, de nem lehetek benne biztos. 59 ennyi a kiinduló súlyom. Zsófi azt mondta 8 kiló és slussz passz többet nem szedhetek fel, hát kíváncsi vagyok mit szól ehhez a pici. A további instrukciókat megkaptam. Megvan a kis könyv irány a belgyógyászat és a fogászat. 

A belgyógyászat a legnagyobb ellensége a kismamának. Lehet pár hónap múlva a szülőszobától fogok jobban rettegni. De az, hogy egy kismama, aki mikroszaglással rendelkezik és az utolsó sarok utáni kürtös kalácsost is megérzi ezáltal hatalmasakat kordul a gyomra fél percenként ne egyen a vizsgálat előtt 5 teljes órával. Diszkrimináció! Nem ehettem, majd bele haltam. Még jó, hogy az én apukám riasztható volt, mert már amikor a vonaton tartottam haza felé szédültem. Így apukám már a vizsgálat után, friss kenyér és szalámi várt a rendelőben. A vizsgálat EKG volt meg nyomkodás. Kikérdeztek, hogy van a kedves emésztésem, barna maci sűrűn brummog e, mert az nagyon fontos, hogy ne legyen se visszerem se arany erem. Újabb tanulság. Kábelt fektess mami!... mert mindenféle felesleges erekkel fogok gazdagodni.

Eldöntöttük, felvesszük az anya meg apa becenevet. Itt hagytam abba. A legnagyobb küzdelmem az volt, hogy 4 mellel aludjak, ugyanis bio szilikonjaim nem bírták az éjszakázást. Duplán párnáztam őket alulről meg felülről, hogy elviselhető legyen az éjjel. Furcsa hascsikarások, mintha a beleim és a méhem szambázott volna egy karneválon úgy éreztem.Néha olyan természetfeletti pedig bizonyára nem rám voltak kíváncsiak az ufok.

Amikor már a fájdalom a küszöbömet koptatta, elmentem az nőbubushoz. Mondta,hogy teljesen természetes az hogy fáj, hisz zigiből mogyi lesz, nő a lurkó mint a gomba, csinálja a helyet magának, de pihenjek sokat. Így egy hét táppénzre ítéltek, nem bántam, mert sokkal jobban féltettem/féltem a kis albérlőmet, mint bármi mást és különben is meg azért is ha 48 órából állna egy nap én akkor abból 47,5 biztosan nyugodt szívvel alvással tudtam volna tölteni.

Arra gondoltam, kéne valami vitamin, hogy - a nagy való világból kiragadott és betuszkolt casanovát idézzem - ami jó hatással van a bioritmusomra. Bementem a patikába el is mondtam, hogy szeretnék terhes vitamint, kérdezte a gyógyszerész, hogy milyet: Keresztkérdésekre nem készültem, és ilyenkor érzem magam abszolút hülyének is. Abszolút járatlan voltam még, hetekben számolunk, ide-oda kell rohangálni, a hátam közepére az ilyeneket. Szóval én, mint aki nem vett részt Ha kismama leszel mire készülj tanfolyamon mondtam olyan első izés tri valamist amibe folsav van. Kijavított laza gúnyos mosollyal, hogy a tri izé az a trimeszter. Elém tolt két fajtát és én választottam, úgy ahogy egy átlagos vásárló ha becsöppen valahova színre szagra! :) Különben értékelem az ilyen kérdéseket. Tegnap előtt vadgesztenye krémet szerettem volna venni, ott is kaptam a keresztkérdést. Biomed vagy Dupoack? Tág szemek, még tágabb pupilla... gyors agytörés, majd megszületett a válasz. Vadgesztenyéset! :) Halk nevetés kedves mosollyal párosult, értékelte a gyógyszerész. Nem kérném ha tudnám konkrétan mit akarok. De ez biztos azért van, mert ma már mindenki a netről gyógyítja magát és bizonyára konkrét diagnózissal a zsebükben és az erre legmegfelelőbb receptekkel és gyógyszerlistával érkeznek az emberek a gyógyszertárba. Na én nem ilyen vagyok, bár google a barátom. De ezt majd kifejtem késöbb a védőnénis résznél.

Nyolcadik heti ultrahangon kellett részt vennem. Beültem és feltettem sorban a dokinak a kérdéseket, aki nyogodtan és kedvesen válaszolgatott, bár láttam az arcán valamit ami nem tetszett. Konkrétan olyan érzésem volt vagyis van nála, ha nem fizetsz akkor minek is mondjam el mi lesz, mi fog történni. Így próbálok kicsit kismamából művelődni, hogy ki ne hagyjak valamit. Az asztalon fekve és újra belülről érezve a síkos abszolút nem keblárból készült ultrahang készüléket a hangulatom ismét izgatottá vált. Koncentráltam, hogy kicsit emeljem a csípőm, hogy tudjam kicsit lesni a monitort még ha szemtengelyferdülést is kapok, csak lássam már azt a pirinyót pulyát. Egyszer csak katt.. A doki bekapcsolata a hangot. Zúgás búgás és gyors dobogást hallottam. Ez ő? Ez a baba? A szíve? Vagy az enyém? A mienk? vagy csak éhes vagyok és korog a gyomrom? Mind suhant át az agyamon. És akkor jutott el a méhemtől az agyamig a tudat. A kicsi az még nincs két centi de már ver a szíve olyan erősen és gyorsan robog, mint a 6.20-as gyors. Leesett, igazából ott akkor és igazán. Bennem van, és anyuka leszek. Kicsit még hüppögtem is.

Ezek a napok és hetek kicsit kiborítóak is voltak egyben, mert egyrészt olyan voltam vagyok mint egy alzheimeres ( minden nap egy új ismerős) na jó annyira nem, de alacsony vérnyomásom miatt elfelejtek mindent és pikk pakk be tudok aludni. Legalább most van mire fognom mindezt. A másik ami még engem is kikergetett a világból és végre megszabadultam tőle a hangulatingadozás. Nem mondom, hogy nyomtalanul tűnt el, de nincsenek extra bőgések. Elmentünk moziba jó kis akciós Dzsíájdzsós verekedőst megnézni, konkrétan a Transformersre csüccsentünk be. Elsírtam magam,mert Űrdongó búcsúzott a gazdájától, de Majmokbolygója alatt is egész végig sírtam, hisz aranyosak voltak a kismajmok és az emberek meg annyira gonoszak. Ugye, hogy sírára ösztönöz? Igen, ilyenkor az érzékenységi faktorunk az egekbe nő. De egy kis sírás még nem ártott meg senkinek. :) 

Ez lehetne akár valamilyen sokadrangú trilógia újraforgatott neve. De nem az. Ez bizony arról az apróságról szól akit most is itt melegít a laptoptartó kellemes melege. De tekerjünk az elejére, hogyis kezdődött. Csillan a szemetek mi?! De piszkos kis részleteket átugorva a felismerés pillanatát elevíteném fel. Azért határoztam el, hogy az elkövetkezendő hét hónapban lepötyögöm mi is mocorog a hasamban és a fejemben, mert sok portálon olvastam, hogy igenis egy kismama kezdjen bele a napló írásba. Az írásom rémes, egy hét múlva én sem fejtem meg milyen ókori írásjeleket tartalmaz a papír és mivel blogoltam, hát blogolok tovább csak máskép.

Szóval a pillanat. Szabin voltam, viszonylag nyugodt napjaimat éltem. Egy valami pötyögött az agyamban egyre erőteljesebben. Nem jött meg. Volt már ilyen a történelemben, az első napokban nem is izgattam magam hisz pár nap csúszás nem a világ, de egy hét az egy hét. Így kocsiba pattanva a legközelebbi Tesco illatszerosztályának terhességi tesztjét lekapva a beszerzést bevásárlásnak álcázva mentük haza. Izgalom a konyhában és az udvaron egyaránt. Öt perces várakozás és hirtelen mintha kettős látásban szenvedtem volna, két csík. Újraolvasás. A használati utasítás pontról pontra való böngészése és újra értelmezése megtörtént. De ugyan az a diagnózis. Nem vagyok egyedül. Gyomorgörcs.

Kimentem, hisz nem lehettem örökké a wc rabja. Szerintem az arcomra volt írva minden, de azért szavakkal is körvonalaztam, hogy a fickók gyorsak voltak és a gólya mélyrepülésben csapódott be. A konklúzió, hogy egy másik teszt majd megmondja a tutit. Hát ismét autóba hopp és irány, de már a gyógyszertár. A legmodernebb szuperpontos tesztet kértük és vittük haza, majd pisiltem le. Az eredmény most egy kereszt, plusz jel. Hát már két kütyü mondta azt:" - Nem vagy egyedül!" Így egy gyors telefon és egy rendelési idő egyeztetés és délután már ott is ültünk a rendelőben, hogy egy diplomás mondja meg, hogy most mi is a valóság. Bejutottam izgatott voltam. Elmondtam a dokinak, hogy a két kütyü azt mutatta beköltöztek az egyszobás luxuslakosztályomba. Hozzá fűzöm, nem éreztem semmit. A filmekben és urbán legendákból a terhesség mindig a folyamatos rókákról és rosszulétekról szól, nekem meg annyi volt a bajom, hogy műtét nélkül nőtt a mellem legalább 1 hanem 2 méretet. Szóval vissza térve a vizsgélóasztalhoz. A doki benéz, latinul diskurál kellemesen feszülten mosolyogok. Ultrahang asztalra fektett, majd a hideg készülékkel kezdett el egzecíroztatni belülről. Ismét jöttek a számok a latin szavak felhője és én feltettem a kérdést, mert már nem bírtam. WTF? Na jó persze nem így, de megkérdeztem, mi a helyzet. Hát igen! Ott bent van egy albérlő akit most zigótának hívnak. Hirtelen nem tudtam sírjak-e vagy nevessek. Az, hogy mi lesz a késöbbiekben eldönteni egyedül nem tudtam és nem is akartam. Kaptam beutalót vérvételre, majd kikóvályogtam a rendelőből. Leültem a barátom mellé és mondtam 1 hónapos ( azaz 4 hetes, mert itt hetekben mérnek mindent) néztem rá. Elképedt. Ő sem és én sem tudtuk, hogyan tovább. Mi az ami igazán jó döntés lenne mindannyiunk számára. Tudtuk, nem most akartuk. Tudtuk egy mini életet hoztunk össze, bizonyára nem kellemetlen körülmények között. A hezitálás körülbelül egy-két hétig tartott. A döntés késöbb megszületett, zigi marad mi új becenevet kapunk majd, Anya és Apa.