Egyszobás luxuslakosztály 9 hónapra ismét kiadva!

Bizony én, mint hormonhibbant elterveztem, hogy gyermekemet :) bizony a tökéletes ritmusérzékét továbbfejlesztvén kiviszem a Summerfest-re. Ez egy nemzetközi néptáncfesztivál gyönyörű ruhákkal, zenével és kultúrákkal. A program nagyon jó dolgokat ígért a piciknek is így mi Dorkával berobbantunk a fesztiválsátorba. Régen- anno valahol a időszámításunk előtt és a paleolit diéta megjelenése között- még én is roptam kicsiként. Kiváncsi voltam, Dorka mennyire fogékony erre. Hát teljesen!

Annyira édesen ropta, utánozta a nagyokat,ment a körtáncba, emelte lábát, hogy helyszínen zabáltam volna fel és puszilgattam volna össze kicsiny teste minden szegletét. Ezen felbuzdulva oersze másnap is kint voltunk és ugyan azzal a kisgyerekes kíváncsisággal és figyelemmel nézte és csinálta. Nem mondom, hogy a nagy Forrásban fogja egyszer ropni, bár nem mondom, hogy nem szeretném, de ezt úgyis a gyerek és az idő dönti el. Nem fogom erőltetni. Szabad szellem így abban fog kibontakozni amiben szeretne, persze normális keretek között.

Egy szó mint száz, ha szeretnétek, majd egy jó nyári programot a gyereknek és felnőttnek egyaránt akkor látogassatok el a Summerfest-re. www.summerfestbatta.hu

BendeGizi 2.0 bizony, mint azt meséltem, teljesen mást produkál a szervezetemmel. Dorka alapból a mozgékonyságával sok energiát vesz ki, de az alacsony vérnyomásom ami hullámzik még többet. De ezzel nincs is akkora probléma, majd elmúlik és ettől függetlenül ugyan olyan boldog vagyok.

Ezt az idillt pár héttel- konkréten 3,5 - ezelőtt egy éjjeli pisilés törte meg. Pisi helyett vér, nem sok de épp annyi, hogy leelőzzem az összes kakast és padon ébredőt, mert én már hajnaltól fent voltam és alig vártam, hogy NYOLC NULLA NULLA legyen és tárcsázhassam az SZTK-t mostani nevén EÜ központot egy aktuális épp azon a napon rendelő nőgyógyászhoz való bejutás reményében. Nem sikerült! Azért hívtam előbb őket és nem a dokimat, mert egyrészt abszolút együttérző ez esetben együtt vérző vagyok :) másrészt meg nem rohangálhatok be pestre egy 17 hónapossal a költözés közepén. De ez nem jött össze. Felhívtam a dokimat, úgy kezdte ahogy én azt már próbáltam, irány az SZTK, de mivel ez nem ment, megbeszéltem vele, hogy elmegyek hozzá Ercsibe. Délutánig malmozás és ideg. Totál ideg... Agyhúgykő a köbön. Aztán megérkeztünk, doki is megjött a maga elegáns nyugodságával, majd behívott. Megvizsgált. A baba jól van, minden kerek, az ilyedség nagyobb volt, de persze nem alaptalan.  Hogy mitől volt?! A méhlepény még akkor a 15 hétben vagy talán most is még a méhszájon volt és az okozott egy kis vért. Kaptam gyógyszert, kupit és egy kérést, miszerint: " Deréktól lefele és térdtől felfele egy hónapig semmi matatás ha kérhetem!" Bébibogyó és az épsége az első, így persze hogy be is próbáljuk tartani a doki kérését de azért kreatívan megoldjuk ezt. A tilalom már csak pár napig él, és már várjuk a zöld jelzést. Már az álmomban is lejátszottam a szitut, hogy megyek a doktorhoz és engedélyt kérek egy laza légyottra. Ciki? Nem hiszem, csak álom egyenlőre.

Újra itt, kicsit ( nagyon ) arcpironkodva írok ennyi idő után, hiszen legutoljára a hozzátáplálás volt a témám. Azóta már Dorka cserfes kishölgy lett és a hozzátáplálás sem okoz fejtörést, mert már a csülkös pacalt is úgy eszi mint az őszibarackot. Szóval extra sorry, de leteszem a nagyesküt BloggerMami újra itt és rendületlen lendülettel vágok ismét bele a klaviatúra püfölésébe.

Kicsikém nő, vele együtt a pocakom is. Sokat tanakodtunk mikor is jöjjön a kistesó, végül is úgy döntöttünk ha a gólya májusig ismét mélyrepülésben érkezik akkor jöhetnek az újabb 56-os kisruhák.Miért pont májusig?! Ha májusig megfogan akkor még az előtt születik,hogy legkisebb ugrifülesünk betölti a 2 évet így - ha a jelenlegi kormány másképp nem akarja - ugyan azt összeget fogjuk megkapni mint eddig. Igen, most lehet követ vetni, de ki nem gondolja át az anyagi helyzetét mielőtt gyereket vállal ismét?! Hát mi átgondoltuk.

BendeGizi 2.0-val a kezdeti együttműködés nem a legsimább, mondhatnám úgy is, hogy szédítő álomvilágba sodor. Hányinger és egyéb más katasztrófák nincsenek, vagyis a róka is egyszer ugrott ki a bokorból de csak azért, mert már annyira fáradt voltam, hogy egy nem várandós is taccsot dobott volna. A vérnyomásom alapjáraton se veri az eget -erre a gyerek dokink azt mondja, hogy az alacsony vérnyomás a hosszú élet titka- de most 90/60 és mivel emellett még táplálkozom is még lejebb viszi a vérnyomást az emésztés érdekében így bizony szinte készpénznek lehet venni, hogy kaja után bevágom a szunyát. Mindegy hol vagyok, ülök e vagy állok, minimum 20 kerek perc kell, hogy szervezetem újra helyrerázódjon. Ugyan olyan nyálcsorgatóan édesen tudom a lóbőrt húzni a szaleti sörpadján mint az asztalra dőlve. Ezt leszámítva semmi problémám. Most töltöm a 13 hetet de már 2 hete érzem, hogy 2.0 mocorog. Amikor a védőnőnek mondtam, nem hitte el, hogy már érezhetem, de egy gyors szívhang azonosítás után azért elismerte, hogy igazam van. Túl vagyok a 12. heti genetikai UH-n aminek az eredménye szupi lett. Orrcsontja látszik és a nyaki redő 1,4. De hogy van-e himbilimbije azt még nem mutatta. Törökülésben és imádkozva ült ott bent, lehet ő is izgult az eredményekért?! :)

Eljön az az idő amikor a baba már nem cicizik annyit. Amikor már nincs tej, kell a tápszer vagy csak itt az ideje, hogy bevezessük az új ízeket. Nálunk ez 4-5. hónap környékén jött el, a tejemnek nem volt tápértéke és jött a tápszer. Már maga a tápszer is mumus volt, mert úgy éreztem nem tudok mindent megadni a babámnak. Aztán persze felfogtam a kismama agyammal, hogy ennek így kell lennie.

Hozzátáplálással kapcsoilatban, biztos ti is voltatok úgy, hogy Istenem! Más mondd a védőnő, anyu, az internet, a barátnő és más gondolok én is! Ez nálam sem volt másképp, de talán megtaláltam az arany középutat.

Úgy kezdtem, hogy találtam egy cikket valamelyik babaújságba csoda színes csillivilli benne volt mikor mit lehet adni a babának. Örültem mint majom a farkának, addig amíg egy védőnői látogatás alkalmával a védőnéni szinte körbe nem röhögött. Akkor döntöttem el, elfogadom a tanácsot de úgy csinálom, ahogy azt én érzem jónak.

Az etetési protokoll.

Alma. Ezzel kezdtük. Voltak okos tanácsok hogy 1 hétig csak a levét utána a pépet. Én a levét egy-két napig kostolgattattam de mivel a lébe bele csúszott a pép is feleslegesnek tartotta, így utána kapta a pépet. Óvatos voltam 2 hétig csak almát kapott.

Barack. Jött ezután, de nem kedvelte a kicsim az ízt így fogtam és bele kevertem az almapépbe.

Az új ízek bevezetése között hagytam nagyjából 3 napokat.

Körte. Ezt nagyon szerette. Volt hogy csak körtét az egyik nap utána meg almát kapott. De ezeket hamar kevertem.

Zöldségek.

Ahogy megvoltak az idény gyümik jöhetett a zöldség. A répával kezdtem. Nagyon szerette, és mivel a nagymami iszonyú jó húsleveseket tud kreálni az abból kihalászott répák még ízletesebbek voltak a számára.

Krumpli. A sűrítő zöldség. Ha valamit be akarok sűríteni ezzel teszem. Pl.: Dorka most 9 hónapos lesz a bolognait ha nincs itthon durum tészta krumplival tálalom.

Sütőtök. A nagy kedvenc. Imádják a kicsik. Bármit hozzáadhatsz.

Amire ezeken végig mész és ha 4-5 hónaposan kezded el a hozzátáplálást a baba 6-7 hónapos lesz. Ilyenkor már a baba keksz is jöhet, törve, zúzva. Ha van foga akkor szopogatva. A keksz mellé én még adtam neki Bio Tönköly rudat. Ez is szereti szopogatni. Ekkor már egy kis csirkemell eltépkedve is bekerül az ételbe, de jó a pulyka is. Sőt egy kis halat is adtam már a 7 hónapban. Jöhet a cékla a csrkemáj.

Ha a glutént bevezetted akkor már a durum tészták is szerepelhetnek az étlapon.

7-8 hónaposan bevezethető a sajt, a túró ( túrórudi, krémtúró) Aztán a tojássárgája. Innentől már nagyjából széles a paletta. Azt viszont ne felejtsük el, hogy tej és tejföl TILOS. Ugyan ezen a csúnya listán szerepel a MÉZ is. A 8. hónap végén kezdtem el neki marha húst adni, de csak egy kicsit.

A fűszerek. Próbálok mindenbe tenni neki olyan fűszereket amiket mi is használunk. Borsot állítólag nem szabad, hanem borsikafűvel kell helyettesíteni, Dorka kapott olyat amiben volt bors, persze nem egy kiló de nem lett semmi baja. Úgy próbálom szoktatni, ahogy mi is táplálkozunk, hisz ebben a családban él, fontos, hogy azokhoz az ételekhez szokjon amiket mi is eszünk.

Szóval most így a 9. hónap küszöbén sok mindent tudok adni már a kicsinek, csak tudjam beosztani, hogy egy nap kapjon tejterméket is zöldséget/gyümölcsöt és fehérjét is.  

Innentől kezdve csak a képzelő erődön és a családi szokásokon múlik mit és hogy adsz a babának.

Ti hogy csináltátok?

Nagy dilemma. És én most ebben voltam, az elmúlt pillanatig.

Mivel nemcsak a fogzás miatti herce-hurcát kell átvészelnünk, hanem még egy adag gonosz takony manó is beköltözött a gyerekszobába így számomra a probléma a köbön tetézett. Csináltam én mindent kicsit adtam, nagyot adtam, nem erőltettem ( minek is tettem volna) 100 fajtát és plusz egyet készítettem. Aztán beütött a megvilágosodás.

Dorka imádja a bolondozást, melyik baba nem?! ( Na meg persze a pink színű papucsomat levadászni és megrágni, már ha hagynám neki) Így a déli sikertelen kísérlet után ami egy adag sütőtök kidobásához vezetett, új taktikát választottam. Ez ebédnek még nem volt vége, mert hát éhen nem marad a gyerek egy adag rakott krumplival érkeztem, amit ketten a kanapén fogyasztottuk el. Nem kell hozzá nagy képzelő erő hogy is nézett ki utána a kanapénk :)

Megfőztem az ebédünket. Bolognait csináltam. Baba verzió ugyan az csak húst nem szedtem bele és mivel nem volt itthon durum tészta így főztem neki krumplit. Összekevertem. Ez még nem boszorkányság. Jött a kaja idő így hát gyerek becsatol az über tuti szuper biztonságos etetőszékbe és anya megkezdi műsorát. A rádió nálunk alap elem, csak akkor nem ha alszik. Így zenére grasszáltam fel s alá a szobába az etetőszék és a szoba vége között majd minden egyes topmodelli fordulatnál toltam egy adag ennivalót a babába. Hol megspékeltem a produkciót egy kis szombat esti Travolta megirigyelne riszával, hol pedig hajoltam, mint egy brazil szamba táncos. De mindent a gyerekért!

Ő élvezte a bolognai elfogyott :) én meg elégedett voltam, hogy végre megfelelő mennyiségű ételt evett.

Nagyon édes kép amikor a babának jön a foga. Ami egy  évekoráig bármikor megtörténhet kinek mikor kezd el kopogni az a kicsi fog. Persze már akkor jönnek a családi találgatások, mikor még szinte csak a burok repedt el, hogy mikor is fog kibĂşjni az a fogacska.

Most 8 hónapos, a családi jósda korábbra várta, mert apapalántának már korán jött és egyszerre sok, én erről nem tudok nyilatkozni, hogy mikor is kezdtem el mindent rágcsálni. Az elejét megúsztuk kisebb nyálazzással és harapdálásokkal. Kicsit amikor bele nyilal gondolom, hogy bele nyilal olyan mintha átfutna rajta a hideg.

Nem egyszerű. Mosolyogva néztem végig ahogy rág mindent ami a keze ügyébe kerül csak a csodaszupi rágókát nem akarja szájába venni, kedvenve a lában levadászása utána jön a többi testrészem amit ér, majd a játékok.

Ha az étvágya csökken azzal nincs gond, ilyen korban egy jól irányzott túró rudi kiigazítja a táplálkozást azonban a kicsik immunredszere ami amúgy sem egy Egri vár legyengül és elkapnak fűt fát, bacit, vírust. Nekünk pont így ősszel jönnek a fogak így vele együtt a gyengülés és egy kis hurutos hívatlan vendég is beköszöntött. Egy kezdő anyuka mint én, aki cikázik az orvos a védőnő a család a barátnők és a saját megalkotott véleménye között, bizony a nózi folyást betudhatja a fogzás eredményének, de amikor már nem csak szipog de már folyik is na akkor azért érdemes elmenni a doktornénihez. Sőt ha elfogadjátok tökéletlen tanácsomat a következő bébinél tuti fogzás előtt már megtámogatom a kis védtelen védekező rendszerét egy kis Cebion cseppel.

Szóval, most átesik Dorka élete első nagyobb betegségén. De ennél nagyobb baja ne legyen.

Aztán lassan már össze kell dugnunk a fejünket fogtündérrel, hogy mit hozzon ha egy fog búcsút mondd. :)

Megyek is megpuszilgatom. Olyan lett a hangja, mint egy New Orleans-i bár énekesnek.

Bizony! Dorka lekörözte Giannit, igaz nem a zenei tudásával, de térden most már ő is ugyan olyan átéléssel áll, ahogy azt Morandi úr megénekli. Egy ideje már konkrétan 1 hónapja gyakorolja a négykézláb hintázást, ami ha hiszitek, ha nem a baba olimpia legújabb száma lesz. Tegnap megtört a jég és bár a koreográfus szabadságon van, de kreativitásban Dorka sem utolsó így a kettőt előre kúszunk, majd pofira esünk kecses mozdulatával egészítette ki a mutatványt. Este a fürdetés után az elhagyatott franciaágyon való játék közben (azért elhagyatott, mert Dorka száműzött minket a nappali kanapéjára) rákapaszkodott apuka hátára, megtámasztottam a kis talpát, ahogy azt eddig a kúszásnál tettük ő pedig szépen addig húzta magát, amíg feltérdelt apa hátához és sikeresen elkezdhette azt püfölni. Nem volt elég ennyi, tovább mászott a kincsem még meg nem látta a Hát hegyen túl a hőn szeretett távirányítót és úgy belelkesedett, hogy egy hatalmas elrugaszkodással majdhogynem a mélység fogságába került, persze anya által biztosított kötelek nem engedték, erősen fogtam a lábakat nehogy lerepüljön. A távirányítót bónuszként küzdés mentesen kapta meg így nem kellett tovább küzdeni érte.

Kicsikém így hat hónap elmúltával is csoda jó pillanatokat ad nekünk. Legújabb mutatványa a négykézlábra helyezkedés és nyiszatolás. Hatalmas kis arc, amikor elkezd nyiszatolni, mint aki éppen kilövésre kész. Az egyik este a fürdetés utáni játék közben is elkezdett nyiszatolni. Aztán elfáradt összeomlott, mint a londoni tőzsde oda dőlt Apapalántához és kapott egy puszit. Megismételte többször a puszi kuncsorgást, majd sérelmeztem, hogy tőlem miért is nem akar energetizáló puszit?! Ha hiszitek, ha nem, megértette! A következő kör nyisza után hozzám fordult pusszancsért, majd utána apához. Nagyon mókás kiskölyök.

Új ételeket vezettünk be ilyen volt a sütőtök, amit elsőnek répának hitt, de aztán rájött, hogy nem is az... Nem annyira kedveli, mint a répát, de megeszi. A mai újdonság a joghurt volt... A védőnő tanácsát jól megfontolva, majd vétózva nem citromosat, hanem banánosat vettünk. De ahogy az arckifejezéséből ítéltem, tízes skálán csak úgy hármat érhetett el. Kicsit savanykás volt, és mint tudjuk, egy anyatejes baba nem igazán rajong a savanyúért, nem is értem miért mondta a védőnő a citromos joghurtot.

Ma reggel szokásos pociürítés pelusban programunk után, lelkesen akartam a bűzös butykost eltüntetni a popó közeléből. Rutin róka módjára kibontottam letisztogattam, kivettem, majd összecsomiztam... Aham... csak, hogy Dorka meggondolta magát így hirtelen ötlettől vezérelve még nyomott kettő lazát... a pelenkázó asztalra. :) Jó buli a pelenkázás! :)

Amióta nem jelentkeztem sok minden történt. Pirinyókám már 65 cm-esre cseperedett és a kúszás tudományát kóstolgatja. Eddig annyi ment neki hogy körbe körbe húzza magát de előre még nem indult meg. Én idő közben 30 lettem és elkezdtem a kereskedelmi tv-k által buzgón  reklámozott szemránckrémeket pamacsolni a pofimra. Dorka nem az a sírós baba. Nyugodt kiegyensúlyozott csupa mosoly baba. Imádja a dohányzó asztal alsó polcát titokban megcsócsálni és fürdés közben a pillangót belegyömöszölni a szájába. Egy igazi kis Tündér. Reggel mindig etetés közben a Madagaszkár pingvinjeit nézni és nem lehet lekapcsolni róla. Nem is tudom kire ütött, dehogynem. Apapalánta az aki ennyire függ a zörgö doboztól. Sokat mondókázunk nagyokat mosolyog élvezi és mintha már fel is ismerné. A hozzátáplálás is már nagyüzemben működik kisebb nagyobb bukkanókkal, ugyanis mindenki mást mond. Én mint kezdő mami nem rendelkezem a milyen ételt adjak a gyereknek génnel, de próbálom ezt kedves barátom google a védőnő és a doktornéni segítségével kibogozni kevés sikerrel. Agyhúgykövet kaptam a héten mert 1 hónapja azt mondta a védőnő adhatok neki bármit, sőőőőt paradicdomot hámozva had rágcsálja. Nem voltam merész és a parit lepároltam és préseltem. Amikor rákérdeztem a héten a doktornéninél hogy ez azért nekem nem kerek, mert korainak érzem hát megerősített, hogy parit azért még tényleg ne adjak neki. De ahogy cikk, ember és jó akaró mindenki mást mondd. Óvatosan és ügyesen próbálom kiszűrni mi is a bababiztos kaja. Nem gondoltam volna hogy ez ennyi fejtörést okoz. De ahogy érzem lesz ennél még nagyobb gondunk is késöbb.

Hát igen, most nagy bölcsen így anyák napja közeledtével megosztom mindenkivel 1,5 hónapos anyai pályafutásom tapasztalatait és vonok belőle a végén egy bazi nagy konklúziót. :) 

Anyának lenni annyi, mint...

... hogy az alvásigényem megsokszorozódott, azonban az alvással töltött időm negyedére csökkent az eddigiekhez képest.

...hogy már jobban ismerem a csillagképeket, hisz éjjel csak egy halk dúdolás néhány knock-knock hang és az ablakon kibámészkodás jut, mégis boldog vagyok.

...hogy ott is eltudok pillanatok alatt aludni, ahol eddig elképzelhetetlennek tűnt számomra

...éjjel automatikusan kelni. Benézek a babaágyba, hogy Voldemort nem vitte-e el a mi kis drágánkat, hogy Ő legyen az új esküdt ellensége és J.K Rowling újabb font milliárdokat kaszáljon

... hogy a mellem mindig más méretű, és ha esetleg elfelejtem egy szopi alkalmával a másikat elfedni, tuti hogy körbe spriccelem a gyereket és az ágyat is fincsi anyatejjel.

...hogy akkor veszem észre, hogy forr a víz, amikor már nincs a lábosban ( mint épp ebben a pillanatban) :) 

... hogy simán legyalogolok úgy egy nap 2 km-t hogy ki sem tetted a lábam a lakásból, csak a nagyszoba és a kisszoba között grasszáltam.

... hogy aki 2 cm vékonyabb nálam az gyűlölet tárgyát képezi és halk ősi wodoo karatty közepette nyalok el mellette egy fagyit. :) 

... tudom, hogy van Missíön Pásszibőől négy, Holnapután vagy Négy tesó de egyiknek sem tudom mi a vége, mert annak már saját magam vagyok az írója, rendezője, producere is álmomban. Bár a bevétel jóval csekélyebb mint Hollywoodban.

...várni a hőn szeretett  férfit haza délután, nem csak azért mert annyira szeretem, hanem hogy gyermeki gügyi helyett felnőttes kommunikációt folytassak

...jobban ismerni de legfőképp jobban költeni gyerek dalokat, mint bárki más

...nagyokat röhögni és egyre jobban imádni azt a kis lényt aki grimaszol, nyökög és egyszerre nyújtózkodik

...el se hinni, hogy eddig miért nem volt így

...néha idegesnek lenni, mert úgy érzem minden a nyakamba zuhant, pedig az Eiffel torony még nem is nehezedik rám

...olvadva nézni, ahogy apa puszilja, fújja a lányát és egyszerre alszanak el az ágyon

...folyamatosan azon kattogni, hogy-hogy lesz a mi kis családunknak a legjobb

...a legjobb taktikát megtalálni arra, hogy véletlenül se pisiljen arcon a kicsi

...ha azt mondjuk 20 perc múlva ott vagyunk, tuti hogy fél óra múlva is még állok a szoba közepén és latba vetem mit hagyunk otthon.

...két perc alatt képesnek lenni összeveszni a világgal és ugyan annyi idő alatt megteremteni a világbékét

....megismerni azt az érzést, hogy néha bármilyen nehéznek tűnik, semmiért nem cserélném el... Hisz hárman alkotunk egyet.

Elmúlt a lány egy hónapos. Napi szinten kapja a D-vitamint nem csak cseppekben hanem próbálom a naposabb időszakokban kivinni. Túl léptük az áhított 3 kilót. Valahogy ez így már megnyugtatóbb bár nekem ugyan olyan csöpp. Csöpp kislány aki hatalmas adag mellékterméket tud produkálni. A fejétől a talpáig képes átszínezni magát. Próbálok egy kis pacsirtát nevelni belőle, vagyis legalábbis egy zuhanyzó alatti megaGiga sztárt amilyen én is vagyok. A lényeg, hogy szeresse a zenét, mert a zene sok mindenben fog neki majd segíteni. Bár akrobatának sem utolsó, mert olyan műveleteket produkál hogy magam sem jövök rá hogy csinálta. Amikor leteszem még e feje északnak néz a lába délnek, bemegyek 20 perc múlva és a kis sunyi megfordítja a helyzetet és északnak néz a lába. Már most ilyen kicsinek állítja tótágasnak a világot. De hogy milyen pályát fogunk majd választani az még odébb van. Addig még sok minden akar majd lenni, ahogy anno én is kezdve a királylánnyal az orvoson és a gazdag munkanélküli-ig. A legtündéribb tündérke a világon, még a BCG oltás általi hatalmas izé' a kis karján sem zavarta meg a mindennapjainkat. Mintha nem is lenne. Ha valamit szeretne, ez általában a ciciiiiii akkor azt hangos UH-ah, uh-ah-kal jelzi, nem csak nappal éjjel is. Ritka az az eset amikor sír emiatt, ha rázendít mint egy szinfónikus zenekar ott már nagyon üres a pocak vagy valami világ rengető diplomáciai probléma húzódik a háttérben. Apukája szerint ha engem meglát nem is "anyát" látja, hanem a két lábon járó gyorséttermet. Kikerekedik a szeme és csak szugerál: - Na mikor jön a tejci zuhatag?! Apa pedig egyenlő egy boeing által garantált hullámzással és a folyamatos adjál puszit felszólítással.

Most osonok a bébihez, mert a diplomáciai egyensúly ismét felborulni készül.

Már csak 5 nap választ el és 1 hónapja lesz annak, hogy itt volt az idő most vagy soha alapon érkezett meg a 11:05 -ös gyorssal Dorka.

Az elmúlt egy hónapunk, mint egy szempillantás úgy elment. Ismerkedtünk, féltünk és nevettünk. Egy napom olyan gyorsan telik el, hogy el sem tudnátok képzelni. Kezdetben 3 óránként evett a kicsi, ami kicsúszott 3,5 -4-re mert annyira aluszékony, hogy a téli álmot alvó medve is megirigyelné az alvókáját az én gyerekemnek. Macera volt, hogy mindig felkeltsem. Most próbálunk átállni a 4 óránkénti evésre, ami pedig néha soknak tűnik és a fürdetést sem tudom mindig belőni két szoptatás közé.

Amikor a bébi eszik az egy olyan élmény ami csak nekünk adatott meg, én táplálom. Magasztos egy mondat és irtó jó érzés, hogy te táplálod. Bár amikor rákap a horogra akkor roppan egy párszor a lábújj annyira fáj, de tudom a célt az meg elmos mindent.

A pelenkázás külön tanfolyamot igényelne, mert van olyan amikor három pelus egy furdőlepedő és egy textilpelus bánja. :) Ugyanis Dorkát ha kicsomagolom a díszdobozából utána pisil. Aztán van olyan amikor nem csak pipi van, ami alapból még nem is gond, ha egyben jön. De amikor már azt hiszed vége, kiveszed alóla és a tiszta frissen vasalt fürdőlepedőn esik a csorba, na az mókás. :) Főleg mikor mosni kell. Szoktunk játszani ha ébren van. Apuka szeretettel alkalmazza a Hol a baba? Itt a baba! Felkiáltásokat. Fújja és puszilja és szentül meg van győződve, hogy a szakál nem szúr hanem puha és a pici örül neki. Különben de, örül, mikor már meghallja délután a hangját kiabál és nem is akar aludni, csak hogy apuci menjen és ajnározza egy kicsit. Kánonban pukkantanak és jó nagyokat röhögünk a kis pimasz grimaszokon.

Olyan arcmimikája van a kicsinek, hogy ha ez így marad nem kell egy szót sem szólni és mindent le tudok majd olvasni az arcáról. Állítólag én is ilyen vagyok, az arcomon minden érzésem.

Drukkolás van még úgy 3-4 hónapig, hogy milyen színű lesz a szeme. Én a kékre szavaztam hisz minden szentnek maga felé hajlik a mancsa, de tegnap azt olvastam a kék nem domináns szín és így is csak 25% esély van arra, hogy én győzök. De a reményhalm meg utoljára, nem de?! :) 

Volt olyan éjszaka amikor végigaludt, sajnos ezt egyenlőre nem sikerült rögzíteni de hamarosan ez is tartós lesz. Van amikor apuka kelt, hogy kelljek fel, de van olyan is amikor már zuhanó repülésben érkezik apa karjaiból a gyerek hogy Ott a ciciiiiiiiiiiiii....!!!!!!!!! :) És már kezdődhet is az éjszakai habzsi dőzsi. Persze van fordítva is, ne nem apához repül a bébi ott a ciciiiii felkiáltással, hanem csnedben  próbálok kiosonni az ágyból, hogy ne keltsem fel. Délutánonként próbálok aludni, inkább kevesebb mint több sikerrel, mert ma is amikor már a kicsi is elszundított hason ( gyűlöli ezt a pózt, de állítólag muszály erőltetni kicsit) és a Hoszéarmandó Eva luna Marichuy szövevényes forgatókönyvét sem tudom követni, így nyomna el az álom. Na ekkor hát miért ne ekkor csörrenne meg a telefonom. :) De majd holnap.. ! :) Különben is a karika divat. :) 

Mutatok egy kis pimasz grimaszt az én tündéremtől. Kis komika, imádom! :) 

Hogy miért is lett a 3 napos vendégségből 4 nap, és hogy milyen is volt az ottlét. Ezt most részetezem.

Dorka érkezésével nem csak a boldogságom hanem az adrenalin szintem is az egekbe volt.A doki mondta, hogy én leszek az egyetlen aki rohangálni fog az osztályon de azt ő maga sem gondolta volna, hogy ez meg is fog történni. Hát megtörtént. A nővérke rám is kiabált, hogy Na de anyuka ne rohanjon friss sebbel. De hát nem fájt. Szerencsés alkat vagyok, nem mondom, hogy nem voltak kellemetlen pillanatok, de egyiket sem éltem meg úgy mintha belehalnék, nem fájt annyira, hogy napokat feküdjek vagy jegeljem magam hetekig.A nulladik napon a doki is és a szülésznő is bejött hozzám. Kedvesek voltak én meg hálás. Betartottam azt amit mondtak.

És ez a SOTE II varázsszava: Tartsd be amit mondanak, és kommunikálj megfelelően. Ugyanis olyan elhivatott gárda dolgozik itt, aki a legjobbat akarja az ott tartozkodónak. Aki ezt nem látja be kemény meccsei lehetnek. Meg kell találni mindenkivel a megfelelő hangot, nem megalázkodni kell, hanem a normális hangnemben szólni mindenkihez.

Dorkát az első két éjszaka nem hoztam ki az osztályról. Vagyis a másodiknál megpróbáltam, de a kicsi akkorát bukott és elkezdett köhögni, hogy megijedtem és inkább betoltam éjfélkor az osztályra. Igen, éjfélkor. Nem harapták le a fejem, elmondtam mi volt ( igaz folytak a könnyeim közben úgy megijedtem) és kedvesen átvették a babát tőlem. Reggel mikor mentem érte, kedvesen oda jöttek és elmondták, hogy éjjel még bukott de nem volt semmi baj vele. Bármit kérdeztem mindig kézségesek voltak. Egész nap a kiskocsival grasszáltam amiben a baba volt, mókás kis szerkezet olyan mint egy babahordó járókeret. Az első nap nem indult meg a tejem, sőt második nap végére kezdett csak valami termelődni.Ami teljesen természetes, csak a csatornák nem nyíltak meg így járhattam az osztályra fejni. Zsuzsika a tejkonyhás, na ő a legjobb eü-s sales-es, mert állandóan azt akarta, hogy béreljek fejőgépet. Kezdő kismamaként majdnem meg is hajoltam, de mégsem. Ha egyszer elindul valami akkor onnantól kezdve minden rendben, viszont amíg nem addig szenvedés. Én is szenvedtem, nem akartak megnyílni azok a kapuk viszont már csárdát lehetett volna nyitni. 3 óránként jártam az osztályra fejni ( éjjel is) és a gép csak dolgozott egyfolytában. Kaptam mindig borogatást meg krémet is amivel enyhült a fájdalom. Kedves vett elektromos mellszívót, egyedül! :) És egy nagyon jó kis gépet sikerült kifognia. Lelkesen jött napjában többször, hozott nekem enni és közben le sem lehetett robbantani szinte az üvegfalról úgy nézte a kicsit. Mondtam én, hogy nagy lesz a szerelem. Az is! Imádják egymást! A csecsemős a második nap délutánján kijött hozzám és elmagyarázta, hogy kell szoptatni és hogy kell tisztába rakni a picit. Ezt mondjuk nem értettem,hogy miért 1,5 nap után magyarázzá el. Emiatt többször sétáltam be hozzájuk és kértem segítséget. A szobatársaim kedvesek voltak. Aki fura volt talán az vérengző anyuka. Őt a nővérek nevezték el így, mert komplikációk voltak a szülés közben. Ő volt az egyedüli aki nem örült annak, hogy utolsó este kint akartam hagyni Dorkát magamnál. Vagyis akkor azt hittem az utolsó.

Harmadik nap már útra készen 100 szor kérdeztem meg, hogy akkor minden lelet rendben van-e mehetünk és mindig megnyugtattak, hogy persze. Felöltözve harcidízben készültem haza, már érkezett a baba ruha hordozó és minden más amikor bejött a nővér hogy a doktornő akar velem beszélni. Hát átcsattogtam, hogy elmondja mit szeretne. A baba egyik lelete nem jött meg és még akartak egy vért venni. Azt ajánlotta a doktornő hogy ne menjünk még haza majd csak a következő napon. Elpityeredtem, nem azért mert rossz a hír csak mert már annyira rákészültem hogy hazamegyünk. De a legjobb döntés az ha maradunk. Kibírtuk azt a plusz egy napot. A gyermekem még ekkor sem mutatott hajlandóságot arra, hogy szopizzon. Ő úgy döntött az alvás az kellemesebb időtöltés. Így a lefejt tejcit kellett cumisüvegből adni. Készítettek oda nekünk tápszert is, de csak egyszer volt rá szükségünk. Itthon már minden más. Egyből tudta mi a dolga, tudja honnan jön a kaja és van ott még ahonnan az jött :) Az alvást viszont még mindig előnybe részesíti néha alig lehet felrázni.

Haza felé óvatosan kocsikáztunk és berendezkedtünk. Apapalánta anyukája maradt az első héten itthon velünk és főzött nekem mennyei ennivalókat. Ő egy angyal szárnyak nélkül, hogy az inkognitója megmaradjon. A másik nagyi pedig fentről a csillagok közül angyalszárnyakkal néz lefelé és mosolyog erre a csodás kis teremtményre és óvja minden pillanatát.

Nagyon vártam már a napot mikor megláthatom Dorkát, de nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hamar eljön. Az albérleti szerződésünk 2,5 hét múlva járt volna le. 12.-én kedden a doki azt mondta, hogy nyitva van a méhszájam 1 újjnyira, menjek be a klinikára 15.-én és megnézni milyen mértékben nyílik az aminek nyílnia kell.

Reggel 5:30 kor keltem, az elmúlt egy évben nem keltem ilyen korán és a hátam közepére kívántam mindent ami kimozdít a lakásból. 6:30-as vonattal indultam be a klinikára, hogy 8-ra beérje. Fél 8 kor be is robogtam. Leültem megvártam, hogy háromnegyed legyen és felhívtam a dokit. Ő kijött mosolygott, elmondta, hogy akkor most megvizsgál utána rádob a CTG-re. Sima liba.

Felmásztam az asztalra, közben viccelődtem, hogy én ma úgy indultam el, hogy ma tuti NEM szülök, mert fáradt vagyok. A doki bekukkantott majd azt mondta az ajtó nyitva 2,5 újjnyira így én onnan sehova, mert akár Metro baba is lehet. És kinek kell egy olyan kicsi akinek az első mondta, hogy : "Tessék vigyázni az ajtók záródnak!" :) Nem ellenkezhettem, maradtam.

Riadtan hívtam fel a apapalántát, hogy hozza a cuccomat, mert hát nem úgy készültem. Szülünk! Fel sem fogta, csak mikor harmadjára ismételte meg. :) Ügyeletes volt, így el kellett jönnie a munkahelyről. A szülésznőm is riasztásra került és ott is termett. Bevitt a szülőszobára, kérdezgetett de mindenre csak az volt a válaszom, hogy izgulok. Tesómat is értesítettem, körbe küldtem mindenkinek hogy itt az idő most vagy soha! Beérkezett a cuccom 9 -kor. Nagyon feszült és ideges volt a kedves, szuszogott lihegett és remegett a lába. Még a tesóját is riasztotta hozzon neki egy pólót mert annyira rohant. 9:15-kor repesztett a doki burkot és indult a buli, jöttek a fájások. Dorka nemsokára kint lesz. Ez járt a fejembe. A fájások milyen meglepő és a neve is árulkodik fájnak :) Olyan tényleg mint amit már írtam,mintha kezdő menstruatőr lennék. Ajánlották a zuhanyt de állni se volt túl jó. Zenét persze nem állítottam össze, így maradt a helyi választék, de kifogtam egy Best of U2 cd-t, ami  a legjobb választás volt. Talán olyan fél 11 körül érkezett meg a tesóm a fájások már sűrűek voltak. Hinta palintáztam és próbáltam lélegezni. Persze ilyenkor felejti el az ember a sok okosságot amit olvasott és tanult de arra emlékeztem hogy 4 et számolva lassan be orron, 5 öt számolva lassan ki szájon. Segít, nyugtat és a baba oxigénellátása is jobb lesz.

Le akartam zuhanyozni de már nem engedtek sehova, hisz Dorka már nagyon tervezte a nagy belépőt. Apapalánta masszírozta a hátam, ami nagyon nagyon jó volt. Próbált simogatni és segíteni. Maximálisan a helyzet magaslatán volt. Felcsendült az egyik kedvenc számom www.youtube.com/watch amit el is énekelgettem ( U2-One) majd jött a kitolási szakasz.

Ez volt a kellemesebb része. Koncentrálni kellett, hogy nyomjam. Mondta is nekem a felavatott apuka, hogy Nyomjad, nyomjad nem fáj nem fáj! :) Hát én nyomtam. Kaptam oxitocint, mert a fájások nem voltak olyan hosszúak mint kellett volna, hát ezt kikértem volna magamnak, hogy mi az hogy nem hosszú. Nekem ezek a fájások olyan hosszúnak tűntek, mint végig nézni Adam Sandler Jack és Jill c. filmjét. De meghosszabbították fellebbezésnek helye nem volt. Így egy ilyen alkalom alatt 3 at tudtam nyomni. Éreztem, ahogy jön ki a kicsi. Csuktam a szemem és csak toltam, toltam. Mónit a szülésznőt szólítgattam, hisz rá támasztottam a lábam. Szorítottam a kezét a kedvesnek és ő is csukott szemmel talán még nyomott is velem. Tesóm hol a lában fogta, hol profi fotóst játszott és mindent megörökített. Teszem hozzá a videót azóta se mertem megnézni, de majd ráveszem magam. Jók lesznek ezek a képek, hogy soha ne felejtsük el ezt a napot. A szülésznő egyszer csak oda szólt, hogy most már ne nyomjak, hanem pihegjek ( apró levegőket vegyek). Én tettem amit mondd. Kaptam a felszólítást, nyissam ki a szemem. Egyszerre nyitottam apapalántával a szemem és néztünk lefelé. Mikor kinyitottuk a szemünket a kis rózsaszín mászkos gyerekünk sírt fel nekünk. Csodás érzés volt. 11:05 perckor megérkezett az a kicsi lány aki a következő sok-sok évben annyi boldogságot és fejtörést fog okozni nekünk.

Apa elvágta a köldökzsinórt ami már önmagában is hőstett. De az hogy végig ott volt és segített, hogy fogta a kezem és átélte velem ezt a pár órát ez mindennél többet jelentett nekem. Rámtették a kicsi Dorkát nem sírt nyugodt volt.  És örültünk, megkönnyeztünk az érkezését mindannyian.

Elvették a kicsit, kitisztították a járatait, bepólyázták és oda adták apának és a nagynéninek. Engem a dokim össze polírozott ami szinte jobban fájt mint a szülés. Jajjogtam is rendesen, de azt mondta azért tart ennyi ideig mert alaposan oda varr nekem egy új szűzhártyát. :) Fel is csillant egy szempár mellettem. :) Alkudoztunk, hogy kapjak e még érzéstelenítőt vagy kibírok még egy öltést. Az öltést választottam. 

Amikor már én is rendben voltam lehetett babázni simogatni és gyönyörködni. Azóta is ezt teszem. A legjobb orvost és szülésznőt választottam. Egy maximálisan szakértő és jó csapatot alkot Paragi doki és Móni. Nagyon köszönök nekik mindent! Segítettek, hogy ez a kis tündér hamar kint legyen épen egészségesen.

Így történt hogy 2 óra alatt a világra jött Dorottya aki azóta is egy csoda nyugodt és imádnivalóan formás baba. Apának és anyának kiscsillaga.

A kórházban töltött napokról és az itthoni dolgokról kicsit később írok.

Másodjára kellett tegnap CTG-re mennem. Most nem éreztem azt, hogy képes vagyok egyedül elmenni, így megkértem apapalántát jöjjön el velem. Vagyis, most már hivatalosan is apává nyilváníthatom, hisz a hónapok alatt nagyon sokat érett, előbújt az ami mindig is benne volt. Ahogy jön a szülés időpontja apásodik el az én életem.

A CTG-n felmásztam az ágyra és rámkötötték a szíjjakat és oda helyezték a kis kütyüket. Dotti felkelt, nagyon nem szereti ezeket a gépeket. A múltkori vizsgálatkor is izgett mozgott, de most, hogy ott volt az apukája bemutatta, hogy tud balettozni. Érezte hogy ott van, de ahogy távolodott az apukája az ágytól úgy ugrabugrált és ahogy közeledett és simogatta meg a pocakom nyugodott meg a kis hercegnőnk. Apa is élvezte, hogy látja, hogy reagál az ilyenekre a kis madamme. Ez is egy újabb kötelék a tényleges fizikai kontaktus előtt.

Már tudom, nagy lesz a szerelem kettőjük között. :)

A könnyedséget valahol a küszöbön tettem le. A nap süt de mégsincs olyan kedvem mint ilyenkor szokott. Dorka nagyija az én anyukám úgy döntött egyedül is képes vagyok egy új kis lény felnevelésére és ő most már a csillagok közül vigyáz ránk. Ha majd Dorka nagyobb lesz elmondom neki, hogy nagyon várta Őt és sok mindent meg akart neki tanítani. Az alumínium edényről szóló dalt, amit én is kicsinek talán órákon át tudtam skandálni vagy az esti imát amit együtt mondtunk és költöttünk át, hogy családra szabottabb legyen. Majd egyszer megkapja azt a láncot amit én kaptam az általánosiskolai ballagásomra tőle és most is itt lóg a nyakamba. Dorka egy igazi angyal lesz és tényleg egy ajándék mindenki számára. Nagyon szeretem és nagyon hiányzik a nagymamája, de legalalább eltudtam neki mondani mennyire szeretem.

Kezdenek sűrűsödni a dolgok. Most már nem olyan "kényelmesen" osztom be az időmet, eddig is jutott minden napra valami, de most valahogy több jut egy napra. Ma nincs is kedvem semmihez de mégis körbe kell járnom a kerületet.

Tegnap a napomat a klinikán töltöttem. CTG-re voltam hivatalos. Ez a kütyü arra szolgál, hogy nézze a magzat szívhangját, de nem 2 percig mint a védőnő vagy a doki hanem 20 percig. Sőt, ha a géped amire rákötöttek téged hirtelen egy rozoga traktor hangot kezd kiadni akkor kezdik elölről. Ezek a gépek még a Sputnyik előtt keletkeztek és már űrszemétnek sem fogadnák el. De még működik. A vizsgálat lényege pedig, hogy a babának legyenek éber pillanatai, hogy változó szívhangot tudjanak mérni, mert csak az értékelhető. Hát az én kis Mancim, mivel anya az ebédet leredukálta egy fahéjas csigára és némi ásványvízre ezért folyamatosan ébren várta mikor jön már az igazi ebéd. Mondanom sem kell, egész nap fent volt. A kedves CTG-s hölgy kiszámolta, hogy 36 hetes és 3 napos volt tegnap tündérke. Bár a doki számítása szerint meg 35 hetes a bent lakó marslakó... De állítólag a dokik valamiért az első két hetet nem számolják. A múltkor meg is említettem ezt a dokimnak, de csak annyit mondott, hogy úgyis a bébi dönti el hogy mikor akar kijönni. Ez a 20 perc ott az ágyon 3 kismama és szívhang társaságában Joker arcot varázsolt mindenkinek. Amikor hallom a kicsi szívhangját, mikor meglátom az ultrahang monitorján mindig elfog az öröm. Egész nap hallgatnám és nézegetném, mert olyan cuki és iszonyú jó érzés. Én meg egy szentimentális hormonhibbant kismama :) vagyok. Szóval a CTG után megmérték a vérnyomimat is 110/70 ami tutiszupi és utamra engedtek. A hölgy közölte,hogy jövőhéten is kéne jönni és ez egy állandó heti program lesz sőt, ha nem akarja a kicsi az új, már kész albérletét idekint birtokba venni, hanem úgy dönt még egy kicsit meghosszabbítja a bérleti szerződését, akkor napi szinten kell bebumliznom a klinikára. A mosolyom nem volt őszinte :)

CTG-ből felocsúdva még gyorsan a papíromat szignóztam az épp ambulánsan rendelő dokival, hisz a szabály az szabály. Mindezek után, felhívtam a szülésznőt akivel már kommunikáltunk de találkozni még nem találkoztunk. Nagyon kellett már pisilnem, de nem mertem otthagyni a cuccom a szülőszoba előtt, mert épp akkor született egy kisbaba akinek családjának minden ága betódult a kórház területére és több decibellel a megengedettnél örültek az új jövevénynek. Úgyhogy a pisi még váratott magára. Ezután jelent meg Móni a szülésznő behívott az üvegajtón is túl, ahol meleg volt béke és nyugalom. Felkaptam egy zöld zubbony féleséget egy hozzá passzoló Clinical design nyertes cipővédőt és bebarangoltuk a szülőszobát. Megmutatta a vizsgálót. Bementünk a vajúdóba, ahol 3 kismama várta, hogy a fájások és a baba akarata a kibújásra egyre erősebbek legyenek. Köszöntem nekik, de viszonozva nem lett, nem is vártam. Hisz ez a szoba sem az őszinte mosolyok tárháza. Gyorsan át is libbentünk a folyosóra, ahol a mamik vajúdás közben sétálgathatnak. Röviden közölte velem Móni, hogy jó lenne nem túl sokat a folyosón flangálnunk, magyarán reméli, hogy a szülésem gyors lesz mint a nyári zápor. Aztán bementünk egy szülőszobába. Elmagyarázta, hogy az ágy hogy működik, hogy vigyek legalább négy türcsit ugyan ennyi hálóinget, kétféle papucsot, ásványvizet és szőlőcukrot. Elmagyarázta, hogy mikor kell elindulnom a kórházba és csak abban az esetben kell őt és a dokit is közvetlenül riasztanom, ha a magzatvíz nem a megszokott opál színű. Egyéb esetben majd a kollégák értesítik őket. Kérdeztem a homeopátiás cuccokról, de nem híve ezeknek. Azért én lehet, hogy egy málnalevélteát azért majd lassan elkezdek szürcsölgetni, mert eddig nekem ezek a dolgok beváltak. Viszek majd zenét, de egyre inkább érzem, hogy nem az eddig kedvelt System of a Down vagy AC/DC lesz az amit szívesen hallanék, hanem valami nyugisabb dallamosabb muzsikát. Aztán lehet,hogy időm és kedvem se lesz semmiféle tingli tanglihoz. Szakmailag biztos, hogy jó választás lesz. Benne is bízom, mint a dokiban és kettőből egy csak ráér majd abban az időpontban amikor Dorka úgy dönt kibújik.

Sok élmény után a klinikán dolgozó volt osztálytársammal beszélgettünk egy nagyot. Dumáltunk még volna, csak nekem ütött az óra, mert kezdődött a szülésfelkészítő. A babaápolás volt a téma és behoztak egy egynapos kisfiút és rajta mutatták meg a köldökcsonk tisztítását. A kismamák egyszerre lágyultak el és simogatták meg a saját kis pocakjukat egy nagy áááhmmmmm.. rácsodálkozás kíséretében. Elmondták még, hogy nagyjából mindent be kell vinnünk a picinek, mert a klinikát már nem támogatja egyik gyógyszercég sem és promo anyag nincs. Az előadás után pedig éreztem, hogy a hazafelé utam négykézláb fog megtörténni, mert nagyon elfáradtam. Hazaértem ledobtam a cuccom és ledőltem. Pocak manci is megpihent, így ketten pótoltuk a délutáni sziesztát.

Ma reggel már kivasaltam a maradék bébiholmit, megyek a postára és meglátogatom a védőninit. Azt hiszem egyben ez lesz az utolsó látogatásunk. :) 

Lassan már egy hónapja szabin vagyok. Ez azért vicces, mert nem éreztem meg belőle semmit. Ez nem az a szabadság érzés amit eddig megszoktam. Ez az 1 hónap csettintésre rohant el, minden napra volt valami olyasmi ami miatt nem hiányzik a munka. Koncentrálok Dorco-ra és  bele tanulok a HTB-be azaz a háztartásbeliség apró csepprőségeibe. Soha nem értettem anyukámat miért feszül meg mikor valamit széthagytunk, tudtam, hogy rendet rak utánunk de ez olyan természetes volt. Az! Természetes, de a lakás is olyan ami soha nem lehet tökéletes csak közelít. Így van, hogy én is kiakadok, mint anyu tette anno. :) 

Szóval átalakulok. A befizetett 9 hónapos felkészítő Légy te is anyuka kurzus lassan a végére ér és a szakdolgozat leadása és a vizsgám majd jó sok év múlva lesz. A testem most a 35. héten ismét felpörögve készül a szülésre. A kezeim kezdenek vizesedni, a méhem tornázik mintha külön hasizom gyakorlatokat végezne. Kis albérlőm a garzonját kezdi kinőni és átrendezve a lakást közelebb húzódott az ajtóhoz így hagyva végre a gyomromat szabadon és végre több hónapos nyomás után újra megkordult és érzem mikor is vagyok igazán éhes. Amikor úgy félidős voltam sokat álmodtam egy kisbabáról, mostanában is vannak babás álmaim, de nem látom az arcát pedig nagyon szeretném.

A szülésfelkészítőn a héten megnéztünk egy szülést, de még másokat megriasztott én örültem, mert a vége csodaszép. Kibontod a kinder tojást és a játék amit összeraktál csak a tied.

Találkoztunk egy lánnyal, aki szintén jár felkészítőre. De erre az órára már nem ült be, ugyanis a gyermekágyas osztály lépcsőfordulójában futottunk össze. Köntösben boldogan ült a férjével. Megszületett a babája 3 óra alatt. Mindannyian sárgultunk és nem a hormon miatt hanem az irigységtől. Könnyű, gyors és egyszerű szülése volt. Jó volt látni, hogy ő már átélte azt amire mi még egyenlőre próbálunk felkészülni, pedig nem igazán lehet.

Amíg nem érkezik meg életem tündérkéje, (bár már egy-egy front nem komoly fejfájást, hanem komoly izgalmat jelent, hogy meg-megindul, de eddig még csak ijesztgetett) addig dekorgumiba fojtom kreativitásom. Már írtam, hogy Csingiling kész és most az ajtódíszünk Minnie helyére került. Ma pedig apapalánta kedvencei az egyszarvúak megformázásra kerülnek. Megyek megmozgatom a csülkeimet. :)

Pocakosan estem bele nem csak a karácsonyi szezonba, de a farsangiba is. Az előbbinél jó alibi volt a pocak a jó nagy kajálásokra, utóbbinál pedig agyalni kellett mi is lehetnék így, hogy lenyeltem egy dinnyét. Törtem a fejem mi legyek, méhecske akartam lenni, de a cuki jelmezt nem a kis műbőr pénztárcám tartalmához méretezték. Így egy Auchanos séta útján megláttam a kis hajráfot kis fekete fülekkel, és farokkal egybe csomizva. Ez az egyszerűbb jelmezes megoldás. Macska leszek, de mivel nem tagadhatom le a kis albérlőm hamarosan való érkezését így őt is bevontam a buliba és vemhes macska lettem. Kötöttem a mellem alá kis rózsaszín masnit és úgy indultunk neki a farsangi bulinak. Gyerekkorom óta nem voltam farsangon. De most jól jött apapalánta tesójának remek ötlete, hogy farsangot rendez, mert kimozdultunk és nem csak a bevásárlást elintézni vagy a moziig hanem úgy igazán persze kismamás korlátaimat figyelembe véve "bulizni". Meglepően jól bírtam, nem hittem volna. De kisebb-nagyobb megszakításokkal táncikáltam. Énekeltem a Pump up it jam-et, riszáltam is a sonkáimat és végig mutogattam a többiekkel a YMCA-t :) Hajnali 3 kor már Pocakmanci jelzett, hogy ilyenkor már nagyban alvási időszak van, így befejeztük a mulatságot. Bár egész éjszaka a bűnözésem a zsíros kenyérből és az enyhe savmentes ásványvízből állt, másnap mégis olyan voltam mint aki legalább 8 tequilát csorgatott volna le, így pihiszuszi volt szinte egész szombaton. Jó volt kikapcsolni, jó volt szépnek érezni magam, mert hát lássuk be a pingvinizmus kacsacsőrüséggel keresztezve nem a legszebb női tulajdonság.

Pár hete esténként apró fájdalmakat tapasztaltam. Könnyen vettem az akadályt, de 2 napja ezek a fájások intenzívebbek. Olyan mintha kezdő tini menstuatőr lennék és a fájdalmaimat egy-egy iskolából kimaradt igazolt nappal és a Szívtipró gimi nézésével valamint anya törődésével tudnám csak átvészelni. Hasogat a derekam, fáj a pocak és én újra tini vagyok óránként 5-10 percre. Annyi a különbség, hogy a korom közel 30 és megjártam már magaslatoktól a mélységig minden szintet. Örök gyerek, ez mindig is ott volt a jellemvonásaim között, így ilyeneken nem csodálkozunk rá, főleg, hogy minden kismamát utolér ez a "remek" érzés. A jósló fájások gyakorisága és az idő rövidsége ma már arra ösztönöz, hogy pakoljam össze a cuccom. Így ezt ma megteszem, előveszem a kis utazót és bele pakolom a fél házat és ami még nincs itthon.

És ímhol egy vemhes macsek a 34 hétben

Érdekes időszak kezdődött, bár az elmúlt majdnem 8 hónap is az volt, hisz minden héten más és más volt. Még mindig nem hiszem el néha, hogy ott bent egy baba van, aki olyan apró volt anno, mint egy babszem. Tegnap meg már azt mondta a doki, hogy két kilót nyom és hosszú a combja szép pofija van. Amikor mozog az olyan érzés mintha a hasam önálló életre kelne. Amikor beszélek hozzá reagál, ha oda tesszük a kezünket akkor oda jön és megrúg. Hihetetlen, hogy már most tud kommunikálni, néha elgondolkodom, hogy velem éli ugyan azokat a dolgokat amiket nap mint nap én és ilyenkor lelkiismeret furdalásom van, hogy neki ezt nem kéne átélnie. 33 hét van a hátunk mögött, előttünk meg évtizedek. Mostanában az alvás az csak halvány fogalom néha, hogy külön mozogjon az alsó végtagom a felsőtől arra még várnom kell, hisz elpingvinültem. Felszedtem annyi kilót, ahány éves voltam akkor amikor elhagytam a családi fészket. De ez mind mind igazán jó érzés.

Felhoztuk aputól a kiságyat és apapalánta lelkesen neki állt összeszerelni. Azt hitte a lengyel Ikeás termékek ugyan olyan könnyen szerelhetők mint a svéd. Hát nem! De viszont 100- szor masszívabbak. Így az összeszerelés eltartott vagy 4 órán át, ami tartalmazott egy 1 órás bónusz tracket egyedi szitkozódásból. Mire végzett a máglyarakás is megsült és Ő oly' büszkén hozta a zacskónyi csavart ami kimaradt, idézem: "Pedig én mindenhova csavartam be valamit" Zabálnivaló :) 

Mivel most már itthon töltöm a napjaimat elkezdtem a fali dekorációt megkreálni. Csingiling az első delikvens dekorgumiból, az alap jól sikerült, bár talán Csing kicsit hasonlít a mostani énemre. Deréktól felfelé csinos, lefelé pedig kicsit vaskos lett a popsi és a comb.

Velentin napra megleptük apapalántát egy nagy pocak szívvel ami kicsit absztrakt lett és a rajzeszközöm egy rúzs volt. Mivel ritkán használok hasonlókat, fogalmam nem volt róla, hogy az egyetlen rúzsom jól fed és nehezen lemosható. Így mire lemostam a pocimról a fél mosdókagyló és a rajta lévő tárgyak mind-mind kaptak egy kis Valentin napi rúzsfoltot.

Drukkoljatok a finishben!

Indul a visszaszámlálás :) 10 nap vagyis már kevesebb és az irodai légkört felváltja, majd a babaágy új fa illata. 10 hét és a babaágy már enyhén érezhető friss fa illatához csatlakozik egy babaillatú közel 60 centis kis csöppség, akivel meg kell ismertetni ezt a világot és fogni a kicsi kezét. Várom? Hogy a viharba ne! Hiányozni fog az irodai forgatag? Egy része, de nem az egésze. A faktorok nem. Az élmények az izgalmak igen, de ezeket felváltja más izgalom. Egy másik munkaköröm lesz 0-24 ig és azaz élmény ha tudok majd egy keveset aludni, megfizethetetlen lesz :) Az elmúlt hét mínusz 1 ( mivel 1 hónapon keresztül nem tudtam a kis albérlőm létezéséről) hónapban a kezemet tövig rágtam néha, úgy aggódtam, hogy mi lesz, hogy ne legyen semmi baja a kis tündérkémnek. Hogy apapalántából lesz-e nagy apafa amire fel lehet mászni, hogy belőlem igazi mami lesz-e. Sok-sok minden futkorászott az agyamba, de a mostanában eltelt pár nap, valahogy meghozta a nyugodtságot, hogy igen, minden úgy és ott van ahol kell. Voltak álmok, amik lehet, hogy meghiúsultak vagy meghiúsulni látszanak. De kislányként is királylány akartam lenni, nem lettem. Később szőke herceget akartam fehér lovon, de az én "hercegem" nem jár fehér lovon mégis számomra tökéletes még ha néha nem is tűnik annak, de hát én se lettem királylány. :) Az álmok viszont maradtak rózsaszínek, mégha néha kékre is cserélném... :) 

Azt hiszem, most önlájkoló leszek ;) 

Ez pedig a mostanában igen sűrűn hallgatott zeném:

Ma ebéd után sikerült a szokásos étkezési folyamatokat végeznie Dorka babának, hol ide hullámzott, hol oda. Néha úgy érzem idekint, mintha indákon suhanna ide oda. Van, hogy a bordám a bordácsfal, a tüdőm a kapu és ha gólt rúg hatalmas ovációval fogadom, úgy hogy még a gyomrom is belefájdul.

De ma nem hagytam magam, mikor elindult a szörfözés, gondoltam megviccelem a kistörpét. Ő kinyomta a sarkát és a kis talpát én meg megcsikiztem. Persze visszavonulót fújt, majd ismét kacérkodott, és én újra és újra csikiztem. Jót mosolyogtam rajta. Ha nem bírta, akkor rúgott egy nagyot.

Hihetetlen mennyire érezni már, mikor merre is mozog, mikor tart a felszín felé.

Tegnap voltam a dokinál, percre pontosan 28 hetes bébikének felel meg és pont ennyi idős is. A combjai még mindig, mint egy manökennek az egészsége pedig mint a makk.

Most értem haza a védőnőtől. A szokásos rutin volt, de mégis volt benne érdekesség. A szívhang vizsgálatnál tündérke aludt 130-at vert, majd észrevette, hogy valami fülel, mert felébredt és közeledett a hang felé, valahogy úgy, mint a nagy fehér cápa. A szívverése egyre magasabb lett és hangosabb, majd ahogy bemérte hol az ellenség a mélyből kiemelkedve rúgott egy hatalmasat elűzve a nemkívánt vendéget. :) Követelte magának a megszokott délutáni pihenőt, persze jogosan. Hát ebből is látszik, egy igazi egyéniség lesz ez a kis poronty.

Amit még megtudtam ma azok a következők: 

• TGyás igényt a munkáltató adja le, kell egy igazolás a dokitól, hogy mikorra várható a béjbi
• Egyszeri anyaságit a MÁK-tól kell kérni
• Az önkorinál kell igényelni a szüléstámogatásit ha megvan a baba Start számlája
• A pici anyakönyvét a kórház intézi ( II. női klinika), apaságit azt inkább majd viszünk
• Elvileg de nem tuti a lakcím és a TB kártyát is itt intézik
• Ha nem akkor pedig a korményablaknál ellehet mindent intézni ami a XI-ben van, vagy neten még a családit is majdnemhogy

Úgyhogy hasznos információkkal és egy szenzációs élménnyel gazdagodtam ma :)

 ÚgyoÚgyhoiÚÚúúúúú

Elkezdődött a szülésfelkészítő tanfolyam. Ma volt az első "óra". Nagyjából 30 hormonborult kismama egy teremben élmény felsőfokon. :) Körülnézve mi voltunk a legfiatalabbak a többiek mind  túl a harmincon várták az első bébi bummot. Minden héten lesz majd a klinikán ilyen, ez az egyetlen olyan dolog kb amiért nem akarnak egy bőrt lehúzni rólad. Bemelegítésként elmesélték, hogy működik a klinika, a 12 alkalom miről fog szólni és mire lehet számítani, majd bele merültünk egy kicsit a klinikai szabályok és látszatszabályokba. Bár tartottam a II Női klinikától, mert tudom nem az a hely ahol bearanyozzák az ember seggét, de tudom, vagyis bízom benne, hogy a legjobb szakemberek vesznek körül. A nemtetszésemet ott nyilvánítottam ki, amikor mondták, amit már nagyjából tudtam,hogy ebben a három napban a gyerek a látogatóktól szinte teljesen elvan szeparálva. Az egyetlen kukkolási módszer az üvegfal.

Kikapcsolt másfél órára az agyam. Nem volt munka és agyalás. Koncentráltam arra amire kellene, a kis turbo királylányra a pocakomba. Hallottam mi lesz ha kikukucskál és mit csinálhat oda bent. Jó volt 1 dologra a legfontosabbra fókuszálni, nem 1000 felé. Most érzem mennyivel másabb úgy megélni a várandóságot, hogy ha az anyapalánta nem sok-sok csak 1-2 dologra koncentrál.

Kicsit megkésve de beszámolok a karácsonyi történésekről. Az izgulás az megvolt, jó legyen a hami minden flott legyen. Hát mondjuk azt, hogy sikerült. Kaptunk/tam egy csomó mindent, már néha kényelmetlenül is éreztem magam. Vártam már,hogy pihenhessek és meg is tettem, hisz a mindennapi céges idegeskedés kiszívta az energiámat. Egy hét elrepült mint a fecske. Pocaklakóm pedig felvette a ritmust, amikor fent voltam fent volt amikor aludtam aludt. Sikerült hozzászokni ahoz, hogy délutánonként aludjak, kimaradhatatlan volt az ebéd utáni alvás. De mint, minden ez is múlandó. Így mostmár a mindennapi mókuskerék visszaszippantott. Megbeszéltem a fönökömmel, hogy a január végi távozásom, bizonyos okokból kivitelezhetetlen, így majd akkor távozom a telemarketing örök mezőiről, ha Dorka vagy a doki azt mondja stop mami. Az utóbbi pár nap a kis albérlőmet is kihívások elé állítja, sokszor makacskodik, mikor nekem az agyam tekereg, és a kis várfalát betonkemény bunkerré alakítja.

Elkezdődtek a méh edzések. Hát a szülési fájdalmak ennél 100 szor keményebbek akkor nem lesz a történet egy lágy szamba, mert már ettől is néha felkiáltanék, hogy mindjárt megszülök! :) Úgyhogy kiváncsi leszek a Show Time-ra, félelem és rettegés nincs, csak csupa kifürkészhetetlen kiváncsiság. Látni szeretném a kis vonásait és meg akarom ölelgetni a tündérkét, és nem utolsó sorban apapalánta reakciója is roppantul érdekel.